„Isten adott az embernek – aki jó az Ő szemei előtt – bölcsességet, tudományt és örömöt.” (Prédikátor könyve 2,27)
A fiataloktól nem várhatjuk el, hogy otthonülők legyenek, és olyan komolyan viselkedjenek, mint az idős emberek, sem azt nem kívánhatjuk, hogy a gyermekek olyan megfontoltak legyenek, mint az édesapjuk. Miközben el kell kerülnünk a bűnös szórakozásokat, s gyermekeinket is meg kell óvnunk ezektől, gondoskodjunk kellemes és ártatlan kikapcsolódásról, amely nem szennyezi be a fiatalokat, nem rontja meg erkölcsüket. (…) Vajon nem volna jó olyan ünnepeket szentelni az Úrnak, amelyeken megemlékeznénk szeretetteljes bánásmódjáról, gondviselő szeretetéről? A világ sok ünnepnapot tart, az embereket lefoglalják a komédiák, lóversenyek, dohányzás és italozás, szerencsejátékok, amelyek által nyíltan kimutatják, melyik zászló alatt állnak. (…) Isten népe gyakran rendezzen szent összejöveteleket, ahol megköszönjük Isten gazdag áldásait! (Counsel and Practice on Tithe, 335., 343. o.)
Különbség van az ártalmas szórakozás és a felüdítő kikapcsolódás között. A valódi kikapcsolódás felfrissít, megerősít, épít és újjáteremt. Elszólít bennünket mindennapi gondjainktól és foglalkozásunktól, felüdíti lelkünket-testünket, s így új erővel térhetünk vissza a munkánkhoz. A világi szórakozást az élvezetek miatt keresik az emberek, és gyakran túlzásba viszik, így felemészti a hasznos munkához szükséges erőt, s akadályozza az igazi siker elérését. (…) Az a fajta kikapcsolódás, amely csak önmagunknak hasznos, nem szolgál olyan nagy áldására a fiataloknak és a gyermekeknek, mint az, amely mások számára is áldássá teszi őket. (Nevelés, 207., 212. o.)
Kerüljük el a hamis és a mesterséges szórakozásokat, és gondoskodjunk olyan örömforrásokról, amelyek tiszták, nemesek és felemelőek! (Living by Principle, 19–20. o.)
Ünnepeinket ne a világ mintájára tartsuk meg, azonban mégse múljanak el észrevétlenül! Ezeken a napokon keressünk olyan örömforrásokat, amelyek elfoglalják a veszedelmes és káros szórakozások helyét. (Bizonyságtételek, I. köt., 514. o.)
