„Ti vagytok a világ világossága. (…) Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti Atyátokat, aki a mennyben van.” (Máté evangéliuma 5,14–15)
Ha a világosságban járunk, mindnyájan a világosság hordozói lehetünk. Ne arra törekedjünk, hogy valamilyen nagy munkát végezhessünk el, miközben elhanyagoljuk a kicsinynek tűnő alkalmakat. Nagyon sokat tehetünk azáltal, hogy mindennapi életünk példájával szemléltetjük az igazságot. Az így árasztott befolyásnak nehéz ellenállni. Az emberek harcolhatnak és dacolhatnak következetes érveléseinkkel, ellenállhatnak felhívásunknak, azonban a szent céllal élt és önzetlen szeretettel teli élet olyan érv az igazság mellett, amelynek nem tudnak ellenállni. Sokkal többet érhetünk el alázatos, odaszentelt, erényes élet által, mint az Ige hirdetésével, ha hiányzik belőle a jó példaadás. Dolgozhatunk a gyülekezet építése érdekében, hogy bátorítsuk testvéreinket, s érdekessé és értékessé tegyük az összejöveteleket, és imáinkkal segíthetjük az aratás mezején dolgozókat. Tanúsítsunk személyes érdeklődést az embertársaink iránt felelősséget vállalókért, vigyázzunk és imádkozzunk a munka sikeréért!
Szelíden fel is hívhatjuk mások figyelmét Isten Igéjének igazságaira. Fiatal emberek talán sohasem hirdetik az igazságot a szószékről, de házról házra járva Isten Bárányához vezethetik az embereket – Krisztushoz, aki elveszi a világ bűneit. A tévedések szemete betemette az igazság értékes gyöngyeit, azonban Isten munkásai feltárhatják ezeket a kincseket, és sokan örömmel tekintenek majd rájuk.
Bőven akad munka a különböző körülmények és a különböző képességek szerint. Isten nagy napján senki sem talál majd mentséget, aki elzárkózott saját önző érdekeinek korlátai mögé. A másokért végzett munka által tartjuk életben saját lelkünket. Komoly, önzetlen erőfeszítéseinkkel kévéket gyűjtünk Krisztus csűrébe. Az Úr a mi hatalmas segítőnk. (Historical Sketches, 181–182. o.)
