„Maga pedig az Isten, a mi Atyánk és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse a mi utunkat hozzátok. Titeket pedig gyarapítson az Úr, és tegyen bőségessé az egymás és mindenki iránti szeretetben, amint mi is vagyunk irántatok.” (Thesszalonikai I. levél 3,11–12)
A missziómunkát az otthonunkban sem hanyagolhatjuk el: itt kell megtanulniuk azoknak, akik elfogadták Krisztust, hogy mit tett értük a kegyelem. A Krisztusban igazán hívőt isteni befolyás irányítja, amely érezhető az otthonában, és jó hatással van minden családtag jellemének formálódására.
Otthoni kötelességeink hűséges teljesítése azokra is hatással van, akik a tágabb környezetünkben élnek. Az otthoni lelki fejlődésünk meglátszik minden más munkánkon is. Otthonunkban adhatjuk bizonyítékát annak, hogy alkalmasak vagyunk a gyülekezetért végzendő munkára. A család tagjai alázatos szívvel kérjék Krisztust, hogy Ő lakozzék a szívükben, így teljesen felkészülve végezhetik a szolgálatukat.
Ha arra törekszünk, hogy otthonunkat azzá tegyük, aminek lennie kell: a menny előképévé, ez az igyekezet előkészít bennünket az egyre komolyabb feladatok elvégzésére. A nevelés, amelyet az egymás iránti gyengéd figyelem kinyilvánítása által nyerünk, képessé tesz bennünket mindazok elérésére, akikkel megismertethetjük az igaz vallás alapelveit. A gyülekezetnek szüksége van minden képzett tagjára, hogy mindenkit, különösen az Úr családjának fiatal tagjait gondosan védelmezzék. Ha otthonunkban az igazságszeretet uralkodik, ez érezhetővé válik a másokért végzett önzetlen munkánkban is. Aki otthon igazán keresztény, mindenütt ragyogó világosságot fog árasztani. (The Signs of the Times, 1898. szeptember 1.)
Minél komolyabban működnek együtt a család tagjai otthoni munkájukban, annál felemelőbb és hasznosabb lesz az apa, az anya, a fiúk és leányok befolyása, amelyet otthonukon kívül áraszthatnak. (From the Heart, 1903. december 17.)
