„Íme, egy főember eljövén, leborult előtte, mondván: Az én leányom éppen most halt meg, de jöjj, vesd reá kezedet, és megelevenedik! És Jézus követte őt a tanítványaival együtt.” (Máté evangéliuma 9,18–19)
Krisztus mindenkiért munkálkodott, aki hallani kívánta szavát. A vámszedőkért és a megvetettekért, s a művelt farizeusokért, a zsidó nemesekért, a századosért, a római uralkodóért is. Nekünk is ugyanezt a munkát kell végeznünk. (Medical Ministry, 312. o.)
Ne hanyagoljuk el a felsőbb köröket, hiszen a magas tisztséget viselők között is sokan vannak, akik elfogadják az igazságot ésszerűségéért, mivel az evangélium magán viseli a menny pecsétjét. Így nem kevés tehetséges embert nyerhetünk meg az evangélium ügyének, akik új erővel kezdenek dolgozni Isten munkatársaiként. (Bizonyságtételek, VII. köt., 112. o.)
Fejedelmek és államférfiak, bizalmi állást viselő és tekintélyes emberek, minden osztályból való gondolkodó férfiak és nők figyelnek a körülöttünk lejátszódó eseményekre. Látják a nemzetek között uralkodó nyugtalan viszonyokat. Figyelik azt a feszültséget, amely hatalmába kerítette a földi elemeket, és látják, hogy valamilyen nagy és döntő esemény fog történni, s a világ rettenetes válság küszöbén áll. (Nevelés, 179. o.)
Az előkelő emberek sem esnek kívül a csodatevő Isten hatalmának határán. Megtérésük után sokan Isten által munkálkodnak a saját társadalmi osztályukban. Csak az örökkévalóságban fogjuk látni, milyen eredménye volt a szolgálatuknak, milyen sok kételytől megbetegedett, világiasságtól és békétlenségtől megfáradt lelket hoztak Jézushoz, mindnyájunk gyógyítójához. (The Ministry of Healing, 216. o.)
