„Legyetek egymáshoz kedvesek, gyengédek, megbocsátván egymásnak, amiképpen Krisztus is megbocsátott nektek!” (Efézusi levél 4,32)
Legyen példa számunkra Jézus kedvessége és irgalmassága! Sokan, akik elgyengültek és elcsüggedtek az élet nagy küzdelmeiben, megerősödnének néhány kedves, vidám és bátorító szó által, hogy győzzenek. Nem tudjuk, milyen messze terjedő hatást gyakorolhatnak kedves szavaink, krisztusi törekvéseink, amelyekkel könnyíteni igyekszünk mások terheit. A tévelygőt nem lehet visszafordítani más módon, mint szelídség, jóság és gyengéd szeretet által. (Bizonyságtételek, V. köt., 612–613. o.)
Embertársainkkal érintkezve ne felejtsük el, hogy ők Isten tulajdonai! Legyünk kedvesek, részvétteljesek, barátságosak! Tanúsítsunk tiszteletet Isten gyermekei iránt, kedvesen és előzékenyen bánjunk egymással! (Review and Herald, 1897. augusztus 24.)
Ha ellenségeskedés, irigység, féltékenység, gyanúsítások élnek a szívedben, távolítsd el ezeket! Valld be bűneidet, és állítsd helyre az összhangot testvéreiddel. Beszélj szépen velük! Ne tégy kedvezőtlen célzást, javaslatot, ami mások szívében bizalmatlanságot ébresztene. Oly szentül védjük embertársaink hírnevét, amint akarnánk, hogy a miénket védjék. Szeressük őket úgy, amint kívánnánk, hogy Jézus szeressen bennünket. (Review and Herald, 1884. április 29.)
Isten kegyelme arra indítja az embereket, hogy minden üzleti ügyükben képzeljék magukat azok helyébe, akikkel találkoznak. Arra készteti őket, hogy ne csak a saját érdeküket nézzék, hanem a másokét is, s gyengédséget, együttérzést és kedvességet tanúsítsanak. A kereszténység a szent életet és a helyes lelkület ápolását jelenti.
Uralják életedet a Biblia magasztos eszméi, a kedvesség és udvariasság alapelvei! (30. levél, 1887)
