„Tanuljatok jót tenni, törekedjetek az igazságra, segítsétek az elnyomottakat, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét!” (Ésaiás könyve 1,17)
Jézus, a drága Megváltó, a mi példaképünk, emberként sziklaszilárd volt az igazság és a kötelességek cselekvésében. Élete az igazi figyelmesség és udvariasság tökéletes szemléltetése volt. A kedvesség és szelídség jó illata áradt jelleméből. Mindig volt egy-egy vigasztaló és bátorító szava a szűkölködők és kizsákmányoltak számára, és mindig szeretettel tekintett rájuk.
Amikor gondterhelt és elnyomott emberekkel találkozol, akik nem tudják, hová forduljanak segítségért, támogasd őket szívvel-lélekkel! Nem Isten terve az, hogy gyermekei magukba zárkózzanak és ne érdeklődjenek a náluk kevésbé szerencsések iránt. Gondolj arra, hogy Jézus értük ugyanúgy meghalt, mint érted. A kedvesség megnyitja számodra az utat, hogy segíts rajtuk, megnyerd bizalmukat, reményt és bátorságot önts szívükbe. (30. levél, 1887)
Ne engedje meg senki, hogy üzleti érdekei megfosszák emberségességétől, jóindulatától! Kedves szavaink, bizalomkeltő tekintetünk, megértő közeledésünk nagy érték. A valóban udvarias és előzékeny emberek gyógyító és felemelő hatást gyakorolnak a szegényekre és elnyomottakra, a betegség és nyomor miatt lesújtottakra. Ne tartsuk vissza tőlük a gyógyító balzsamot, amelyet a kedves bánásmód jelent számukra! (30. levél, 1897)
Az igazság, könyörületesség és minden jótétemény dicsérő éneket fakaszt a mennyben. Az Atya látja azokat, akik irgalmasan cselekszenek, és legértékesebb kincsei közé számlálja őket. „Az enyéim lesznek, így szól a Seregek Ura, azon a napon, amikor felveszem ékszereimet.” (Malakiás könyve 3,17) A szűkölködők és szenvedők érdekében véghezvitt minden cselekedetre úgy tekintenek a mennyben, mintha Jézussal tettük volna. (Bizonyságtételek, II. köt., 25. o.)
