„A szegényeknek atyjuk voltam, és az ügyet, amelyet nem ismertem, kikutattam.” (Jób könyve 29,16)
Jób krisztusi lelkületről, az igazság szeretetéről tett tanúbizonyságot. Ha Jézus él a szívünkben, együtt érzünk a szűkölködőkkel és a szenvedőkkel. Jézus Krisztus a legmélyebben megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a keresztfán elszenvedett halálig, hogy minket felmagasztaljon, és örököstársai legyünk. Ő nem zárkózott el azoktól, akik segítségül hívták. Nem azt mondta, amit sok ember: „Szeretném, ha nem zavarnál az ügyeiddel! Pénzt akarok gyűjteni, hogy házakba és földekbe fektessem.” Jézus, a mennyei Felség elfordult mennyei otthona dicső fényétől, és szívének kegyelmes célja szerint bemutatta Isten jellemét az egész emberiségnek. (The Signs of the Times, 1892. június 13.)
Először töltsd be a nélkülözők fizikai szükségleteit, enyhítsd szenvedésüket, így utat találsz a szívükhöz, s elültetheted lelkükben az igaz vallás jó magvait. (Bizonyságtételek, IV. köt., 227. o.)
Az evangélium sohasem ölt magára gyönyörűségesebb külsőt, mint amikor szegény, nélkülöző emberek között hirdetik. Isten igazsága beragyogja a szerény kis otthonokat, a szegények kunyhóit. Az igazság Napjának sugarai örömöt hoznak a betegeknek és szenvedőknek, Isten angyalai velük vannak. A megvetettek és elhagyatottak hit és bűnbánat által felemelkednek Isten gyermekei méltóságára. (Welfare Ministry, 169. o.)
A kereszténység a szegények vigasza. (The Ministry of Healing, 201. o.)
