„Az értelmesek pedig fénylenek (…) mint a csillagok, örökkön-örökké.” (Dániel könyve 12,3)
Isten, aki mindnyájunk munkáját kijelölte a képességeink szerint, sohasem hagyja jutalom nélkül a kötelességek hűséges teljesítését. A hűség és a hit minden cselekedetét megkoronázza elismerésének és helyeslésének különleges jeleivel. Mindenkinek, aki Isten munkatársául szegődött, szól az ígéret: „Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jön elő, kévéit emelve.” (126. zsoltár 5) (Bizonyságtételek, V. köt., 395. o.)
Bármilyen rövid a szolgálatunk, bármily szerény a munkánk, ha egyszerű hittel követjük Krisztust, nem csalódunk: elnyerjük a megígért jutalmat. Amit a legnagyobbak és legbölcsebbek sem képesek megszerezni, azt kapja a leggyengébb és a legszerényebb. A menny aranykapuja nem nyílik meg azok előtt, akik önmagukat+D238 magasztalják fel, a lélekben büszke nem léphet be rajta. (…) De csodálatos jutalom vár azokra, akik a hit és a szeretet egyszerűségében munkálkodtak Istenért. (Krisztus példázatai, 404. o.)
Akik Isten munkatársaiként dolgoznak, az áldozat koronáját fogják viselni homlokukon, azonban elnyerik jutalmukat. (…)
Ez a gondolat serkentse és bátorítsa Isten minden munkatársát. Istenért végzett munkánk ebben az életben szinte gyümölcstelennek látszik. Komolyan és kitartóan törekedhetünk a jó cselekvésére, mégsem biztos, hogy megláthatjuk az eredményét. Úgy tűnik, hogy erőfeszítésünk kárba veszett. Megváltónk azonban biztosít bennünket, hogy munkánkat feljegyzik a mennyben, és jutalmunk nem marad el. (Bizonyságtételek, VI. köt., 348., 305. o.)
Krisztus munkatársának élete kemény és önmegtagadó lehet, a menny szemében azonban sikeres, és Isten nemes emberei közé sorolják. „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az ég fényessége, és akik sokakat az igazságra visznek, mint a csillagok, örökkön-örökké.” (Bizonyságtételek, V. köt., 499. o.)
