„Ti férfiak, szeressétek a feleségeteket, amint Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy megszentelje és megtisztítsa a víz fürdőjével az Ige által, s önmaga elé állítsa az egyházat, hogy ne legyen azon szeplő, ránc vagy ehhez hasonló, hanem legyen szent és feddhetetlen.” (Efézusi levél 5,25–27)
Ez a bibliai megszentelődés, amely nem csupán látszat vagy formaság. A megszentelődés az igazság által nyerhető el, amikor az igazságot a szívünkbe fogadjuk, és megvalósítjuk az életünkben.
Jézus mint ember tökéletes volt, mégis növekedett a kegyelemben. „Jézus növekedett bölcsességben és testének állapotában, Isten és emberek előtti kedvességben.” (Lukács evangéliuma 2,52) Még a legtökéletesebb keresztény is folytonosan növekedhet Isten ismeretében és szeretetében.
„Növekedjetek a kegyelemben, és a mi Urunk és megtartó Jézus Krisztusunk ismeretében. Neki legyen dicsőség mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.” (Péter apostol II. levele 3,18)
A megszentelődés nem egy pillanat, óra vagy nap munkája, hanem állandó növekedés a kegyelemben. Ma még nem tudjuk, hogy holnap milyen próba vár ránk. Sátán él és tevékenykedik, ezért mindennap komolyan kell kiáltanunk Istenhez segítségért és erőért, hogy ellenállhassunk a gonosznak. Ameddig Sátán uralkodik, meg kell zaboláznunk énünket, és le kell győznünk a nehézségeket. Nincs megállás, nincs olyan pont, ahova eljutva azt mondhatnánk, elértük a tökéletességet. (…)
A keresztényi élet állandó előrehaladás. Jézus ül mint népének tökéletesítője és megtisztítója (Malakiás könyve 3,3), s amikor az Ő képmása tökéletesen visszatükröződik követőiben, akkor lesznek szentek, akik felkészültek az átváltozásra. (Bizonyságtételek, I. köt., 339–340. o.)
Minden keresztény naponta előbbre jut az Isten akaratának alárendelt életben. Amint halad a tökéletesség felé, naponta átéli az Istenhez térés tapasztalatát, és ez a megtérés nem fejeződik be addig, míg el nem éri a keresztényi jellem tökéletességét, amellyel előkészült a halhatatlanságra. (Bizonyságtételek, II. köt., 505. o.)
