„Ő szabadulással dicsőíti meg az alázatosokat.” (149. zsoltár 4)
A megszentelődés legértékesebb gyümölcse: az alázatosság kegyelmi ajándéka. Ez a kegyelmi ajándék átformálja természetünket. Mindig Istenre várunk, és akaratunkat alárendeljük az Ő akaratának. Megértjük az isteni igazságokat, és akaratunk meghajol Teremtőnk minden igazsága előtt, kételkedés és zúgolódás nélkül. Az igazi alázatosság meglágyítja és alárendeli szívünket mennyei Atyánk akaratának, s lelkünket fogékonnyá teszi igazságának befogadására. Foglyul ejti gondolatainkat, hogy engedelmeskedjenek Krisztusnak. Megnyitja szívünket Isten Igéje előtt. „Igazságban járatja az alázatosokat, és az Ő útjára tanítja az alázatosokat.” (25. zsoltár 9)
Az alázatosok beszéde sohasem kérkedő. A gyermek Sámuelhez hasonlóan így imádkoznak: „Szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád.” Amikor Józsué Izráel vezetője lett, szembeszállt Isten minden ellenségével. Szíve megtelt küldetésének magasztos gondolataival. A mennyből küldött üzenetet mégis úgy fogadta, mint egy kisgyermek: irányításra várva. Így válaszolt: „Mit szól az én Uram az Ő szolgájának?”
Az alázatosság Krisztus iskolájában a Lélek egyik legértékesebb gyümölcse. Olyan kegyelmi ajándék, amelyet a Szentlélek mint megszentelő munkál, és képesíti tulajdonosát arra, hogy minden időben uralja hirtelen, türelmetlen, indulatos természetét.
Az alázatosság az a belső ékesség, amelyet Isten nagyra értékel. Ő, aki fénylő csillagokkal ékesítette fel az eget, megígérte, hogy „az alázatosokat szabadulással dicsőíti meg”. A menny angyalai a legékesebb, legragyogóbb keresztényekként jegyzik fel azok nevét, akik szívükbe fogadják Krisztust, s szelídségben és alázatosságban járnak Megváltónkkal. (The Sanctified Life, 12–13. o.)
