„Világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy megtudhassátok, mi az Ő elhívásának reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének gazdagsága a szentek között.” (Efézusi levél 1,18)
Minden valódi tudás és fejlődés forrása Isten ismerete. Ha őszinte szándékkal kutatunk, hogy megismerjük az igazságot, kapcsolatba kerülünk a láthatatlan, hatalmas Értelemmel, aki mindenben és minden által munkálkodik. Az ember lelke összekapcsolódik Isten Lelkével, a véges a Végtelennel. E kapcsolat hatása a testre, a lélekre és az értelemre egyaránt felbecsülhetetlen értékű.
Ebből a kapcsolatból fakad a legmagasabb rendű nevelés. Isten nevelési, fejlesztési módszere ez: ismerkedj meg Ővele! Ez Teremtőnk üzenete az egész emberiséghez. (Nevelés, 14. o.)
Míg tanulmányozzuk mindazt, amibe „angyalok vágyakoznak betekinteni”, és ezekről elmélkedünk, örvendhetünk a világosságnak. (…) Már ezen a világon is a menny légkörében időzhetünk, s közvetíthetjük a bánkódóknak és megkísértetteknek a reménység magasztos gondolatait, a szentség utáni vágyakozásunkat – így mi magunk is mind szorosabb kapcsolatba kerülhetünk Teremtőnkkel. Hasonlóan Énokhoz, aki Istennel járt, mindig közelebb kerülünk az örökkévalóság küszöbéhez, míg végül kitárulnak a kapuk, és beléphetünk. Nem érezzük magunkat ott idegennek, mert a szentek köszöntenek majd, akik láthatatlan társaink voltak a Földön, akiknek a hangját ismertük és szerettük. Aki Isten Igéje által kapcsolatban volt a mennyel, otthon érzi majd magát a mennyei társaságban. (Bizonyságtételek, V. köt., 439. o.)
