„Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjúkorukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.” (144. zsoltár 12)
Ha a fiatalok fontosnak tartják a jellem fejlesztését, megértik, hogy olyan munkát kell végezniük, amely kiállja a próbát Isten előtt. A legszerényebb és legerőtlenebb ember is feljuthat az elérhetetlennek látszó magaslatokra, ha kitartó erőfeszítéssel ellenáll a kísértéseknek, és felülről kér bölcsességet. Mindez azonban nem érhető el a döntő elhatározás nélkül, hogy hűségesen teljesítjük kicsiny kötelességeinket. Állandó éberséget kíván, hogy ne engedjük megerősödni helytelen jellemvonásainkat. A fiatalok is felruháztatnak erkölcsi erővel, mert Jézus azért jött el e világba, hogy példaképünk legyen, és mindnyájunknak isteni segítséget nyújtson. (Youth’s Instructor, 1886. november 3.)
Ez a világ Isten műhelye, ahol minden követ ki kell faragnia, hogy beépíthető legyen a mennyei templomba. Addig kell csiszolnia, amíg kipróbált, értékes kővé válik, és alkalmas lesz arra, hogy elfoglalja helyét az Úr épületében. Ha azonban visszautasítjuk a nevelést és fegyelmezést, akkor faragatlan kövek maradunk, amelyeket végül hasznavehetetlenként félredobnak. (Youth’s Instructor, 1893. augusztus 31.)
Lehet, hogy még sok munkára van szükség, mert durva, alaktalan kövek vagyunk, még ki kell faragni és csiszolni bennünket, mielőtt elfoglalhatjuk helyünket Isten templomában. Nem lepődjünk meg, ha Isten kalapáccsal és vésővel alakítja jellemünk éles sarkait, míg előkészít arra, hogy betölthessük a helyet, amelyet Ő szánt nekünk. Ezt a munkát egyetlen emberi lény sem végezheti el, csak Isten, azért légy bizonyos benne, hogy egyetlen fölösleges ütést sem mér rád! Ő ismeri gyengeségeidet, és azon munkálkodik, hogy helyreállítson, nem pedig azon, hogy megsemmisítsen. (Bizonyságtételek, VII. köt., 264. o.)
