„Mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjút, féreg emészti meg őket, de igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre.” (Ésaiás könyve 51,7)
Találtam néhány holmit, amelyek először jónak látszottak, de amikor kivittem a világosságra és kiráztam őket, láthatóvá lett rajtuk a molyok pusztító munkája. Ha nem vizsgáltam volna meg alaposan, nem fedezem fel rajtuk a molyok okozta károsodást. A moly olyan kicsi, hogy alig lehet észrevenni, azonban létezésének nyomai felismerhetők a szőrméken és gyapjúruhákon, s a rongálás mutatja, hogy nem henyél, noha láthatatlanul és észrevétlenül dolgozik.
A molyok titkos, de pusztító munkája emlékeztet bennünket néhány emberre. Milyen gyakran okoztak nekünk fájdalmat azok megnyilvánulásai, akiktől jobbat reméltünk, de kinyilvánították valódi jellemüket, amely addig rejtve volt előttünk. Amikor a jellemet Isten Igéjének világossága elé tárjuk, az hasonló lehet a molyrágta ruhához: átvizsgálva lelepleződik a pusztítás, amely éveken át titokban folyt.
A molynak időre van szüksége a ruhák tönkretételéhez, és időbe telik az is, amíg egy gyermek vagy fiatal egyre könnyelműbbé válik, s görbe útjain is biztonságban érzi magát bűnös cselekedetében, amely rejtve marad az emberek szemei elől. Egy cselekedet – akár jó, akár rossz – még nem formálja át a jellemünket, azonban dédelgetett vágyaink, rendszeresen táplált gondolataink és szívünkben melengetett érzéseink előkészítik az utat a hasonló tettekhez. Vigyázz, ne tedd meg az első lépést a rossz irányba! Ha szívedben meg akarod vetni a tiszta és erényes élet alapját, s ehhez Istentől kérsz segítséget és erőt, akkor jellemed nem hasonlít majd a molyrágta ruhához, hanem erős és megingathatatlan lesz. (Youth’s Instructor, 1886. december 15.)
