„Legyen az Úrnak, a mi Istenünknek szépsége mirajtunk!” (90. zsoltár 17)
Isten szereti a szépet, de legkedvesebb számára a szép jellem. A jellem szépsége nem vész el, hanem megmarad az örökkévalóság végtelen korszakain át. (Bible Echo, 1892. február 1.)
A mennyei Művész olyan széppé tette a liliomokat, hogy túlszárnyalják Salamon minden dicsőségét. Isten arra vágyik, hogy gyermekei jelleme Jézuséhoz hasonlóvá formálódjon. Amiképpen a napfény változatos, finom színárnyalatokat kölcsönöz a virágoknak, úgy részesíti Isten lelkünket az Ő jellemének szépségében.
Mindazok, akik Krisztus szeretetének, igazságának és békességének országát választják, és annak ügyét minden másnál fontosabbnak tartják, a mennyei világhoz kapcsolódnak, s minden áldást elnyernek, amelyre ebben az életben szükségük van. Isten gondviselésének könyvében, az élet könyvében mindnyájan kaptunk egy oldalt, mely életünk minden részletét tartalmazza. Isten sohasem feledkezik meg gyermekeiről, hajszálaikat is mind számon tartja. (Jézus élete, 313. o.)
Bármilyen nagy csodálatot keltenek a díszek és pompás külsőségek, Isten előtt értéktelenek. A láthatónál és időlegesnél többre értékeli a láthatatlant és az örökkévalót. A mulandó csak akkor értékes, ha az örökkévalót fejezi ki és mutatja be. A művészet legkiválóbb alkotásai sem olyan szépek, mint az a jellem, amely a Szentlélek munkálkodásának gyümölcse.
Krisztus eljött a Földre, és örökkévaló szeretetével ajándékozott meg bennünket – ezért azt a kincset, amelyet a Megváltónkkal fenntartott kapcsolat által nyerünk, nekünk is szét kell osztanunk az emberek között.
Különböznünk kell a világtól, mivel Isten gyermekeivé lettünk, s szeretné kinyilvánítani bennünk az Ő szeretetteljes jellemét. (The Ministry of Healing, 36–37. o.)
