„A magasságos egek szentjei átveszik az országot, és bírni fogják azt örökké és örökkön örökké.” (Dániel próféta könyve 7,18)
Isten azokat viszi be a mennybe, akik Jézus Krisztus kegyelme által megszentelődtek, és Krisztust mutatják be. Ha Megváltónk szeretete él a lelkünkben, akkor tapasztalni fogjuk, hogy el vagyunk rejtve Krisztussal Istenben. (…)
Isten énekléssel örvendez (Sofóniás próféta könyve 3,17) azoknak, akik imával, figyelmesen és szeretettel végzik Krisztus munkáját. Amikor Isten az Ő szeretett Fiának jellemét látja kialakulni népében, gyönyörködik gyermekeiben. Isten és a mennyei angyalok énekelve örvendeznek, ilyen embereket látva. A hívő bűnöst ártatlannak nyilvánítják, mivel bűnét Krisztus vette át. Krisztus igazságának köszönhetően az adós bocsánatot nyert, örök élet a része. (…)
„Isten szántföldje vagytok.” (Korinthusi I. levél 3,9) Amiképpen valaki örömet talál kertje művelésében, úgy talál Isten is gyönyörűséget hívő fiaiban és leányaiban. Egy kert állandó munkát igényel: a gazt el kell távolítani, új növényeket kell ültetni, a gyorsan növő ágakat le kell nyesni. Így munkálkodik az Úr is kertjéért, gondozva növényeit. Nem leli gyönyörűségét olyan fejlődésben, amely nem nyilvánítja ki a krisztusi jellem kegyelmi ajándékait. Jézus vére az embereket Isten drága tulajdonává tette. (…) Némely növények olyan gyengék, hogy alig van bennük élet – rájuk különös gonddal ügyel az Úr. (Review and Herald, 1897. augusztus 24.)
Azok juthatnak a mennybe, akiknek a jelleme a próbaidő során átalakult, és mennyei befolyást áraszt. A menny szentjeinek előbb ezen a földön kell szentekké lenniük. (The Signs of the Times, 1892. november 14.)
