„Jézus ezt mondta nekik: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét, és nem isszátok az ő vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik, és én is őbenne.” (János evangéliuma 6,53–56)
Krisztus testének evése és vérének ivása azt jelenti, hogy elfogadjuk Őt személyes Megváltónknak, hisszük, hogy megbocsátja bűneinket, és beteljesedünk Őbenne. Amikor szemléljük Megváltónk szeretetét és nála időzünk, s mintegy isszuk az Ő szeretetét, akkor természetének részeseivé válunk. Ami az eledel a testnek, az legyen Krisztus a lelkünknek. Az étel nem válik a testünk részéve, nem táplál bennünket, ha nem esszük meg. Így Krisztus sem érték számunkra, ha nem ismerjük meg Őt, mint személyes Megváltónkat. A csupán elméleti ismeret nem válik áldásunkra. Jézusból kell táplálkoznunk, be kell fogadnunk Őt a szívünkbe, úgy, hogy élete a mi életünkké legyen. Fogadjuk be szeretetét és kegyelmét, hogy a sajátunkká váljék! (Jézus élete, 389. o.)
Nem elég, hogy hiszünk Krisztusban, mint bűneink megbocsátójában, hanem hit által állandóan erőt és lelki táplálékot kell nyernünk tőle Igéje által. „A beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” (János evangéliuma 6,63) Jézus elfogadta Atyja törvényét, és megvalósította az életében: bemutatta a törvény szellemiségét, s nyilvánvalóvá tette áldásos hatását. (…) Krisztus követői részesülnek az Ő tapasztalatában. Be kell fogadnunk Isten Igéjét oly mértékben, hogy életünk és cselekedeteink mozgatórugójává váljék. Krisztus ereje által át változhatunk át az Ő képmására, hogy visszatükrözhessük isteni jellemtulajdonságait. (Pátriárkák és próféták, 277–278. o.)
