„Íme, milyen gyönyörűséges, amikor a testvérek egységben, együtt lakoznak!” (133. zsoltár 1)
A keresztény egység nagy erő. Hatalmas módon nyilvánítja ki, hogy akik ilyen közösségben élnek, Isten gyermekei. Ellenállhatatlan hatást gyakorol a világra, hogy az ember a saját természetében részesévé lehet az isteni természetnek, „kikerülve a romlottságot, amely a kívánságban van e világon” (Péter apostol II. levele 1,4). Eggyé kell lennünk testvéreinkkel és Krisztussal, Krisztus által pedig Istennel. Akkor elmondhatják rólunk: „Ti pedig beteljesedtetek Őbenne.” (Efézusi levél 3,19)
A megváltás tervében mindenkinek megvan a kijelölt helye, munkája. Tétlenkedve senki sem lehet Krisztus testének tagja. (…) Isten népének sokféle feladata van, de mindegyikünkben ugyanaz a Lélek munkálkodik. A Krisztusért végzett minden munka legyen kapcsolatban a nagy egésszel! Összhangban kell együtt dolgoznunk. Mindnyájunkat az isteni hatalom kormányozzon, s tegyünk egységes erőfeszítéseket, hogy a körülöttünk élőket Krisztushoz vezessük. Együtt kell munkálkodnunk, együtt kell működnünk, mint egy jól egybeszerkesztett gépezetnek, amelynek minden része összefügg valamely másikkal, mégis önállóan működik. Foglaljuk el kijelölt helyünket, és végezzük el a ránk bízott munkát! Isten arra hív bennünket, hogy vegyük a Szentlelket, s jöjjünk össze egységben és testvéri szeretetben, hogy egy célért küzdjünk.
Semmi sem gyengíti annyira a gyülekezetet, mint a széthúzás és a viszály. Semmi sem harcol annyira Krisztus és az igazság ellen, mint ez a lelkület. (…)
Akinek szívében Krisztus lakozik, felismeri a testvére szívében lakozó Krisztust. Krisztus sohasem harcol Krisztus ellen. Megváltónk sohasem érvényesíti befolyását Megváltónk ellen. A keresztényeknek el kell végezniük a munkájukat, bármi legyen is az, az egész test tökéletesítése érdekében, a Szentlélek egységében. (The Signs of the Times, 1906. december 19.)
