„Igen rettenetes Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak.” (89. zsoltár 8)
A tisztelet kegyelmi ajándék, amelyet gondosan kell őriznünk a szívünkben. Isten iránti valódi tiszteletre az Ő végtelen nagyságának és jelenlétének érzete késztet. A láthatatlan Isten mindenütt jelenvalósága legyen hatással minden gyermekére. Tanítsuk meg a gyermekeknek, hogy az ima és a nyilvános istentisztelet óráját és helyét szentnek tekintsék, mert ott Isten van jelen. Amikor viselkedésünkkel és tetteinkkel tiszteletet tanúsítunk, elmélyül bennünk az érzés is, amely a tiszteletet táplálja.
Jó lenne, ha fiatalok és idősek tanulmányoznák és elmélkedés közben gyakran ismételnék Isten Igéjének szavait, amelyek elénk tárják, hogyan tekintsünk arra a helyre, amelyet Isten a jelenlétével különböztetett meg.
Mózesnek megparancsolta a csipkebokornál: „Vedd le a saruidat lábaidról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.”
Amikor Jákób az angyalok látomását szemlélte, így szólt: „Az Úr van e helyen, és én nem tudtam.” (Nevelés, 242–243. o.)
Alázatosság és tisztelet jellemezze mindazok magatartását, akik Isten jelenlétébe vágyakoznak. Jézus nevében bizalommal jöhetünk Istenhez, azonban ne közeledjünk hozzá vakmerő elbizakodottsággal, mintha egyenlő volna velünk. Ne úgy szólítsuk meg a mindenható és szent Istent, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, mintha hozzánk hasonló lenne. Akik így viselkednek Isten házában, nem mernék ezt tenni egy halandó, földi fejedelem fogadótermében. Gondoljunk arra, hogy annak jelenlétében vagyunk, aki előtt az angyalok elfedezik arcukat. Istent mindenekfelett tisztelnünk kell. Akik igazán felismerik jelenlétét, alázatban hajolnak meg Teremtőjük előtt. (Pátriárkák és próféták, 252. o.)
