„Tartsátok meg szombatjaimat, és tiszteljétek szent helyemet, én vagyok az Úr.” (Mózes III. könyve 19,30)
Isten fenséges és szent. Az alázatos, hívő keresztény számára Isten földi háza – a hely, ahol népe istentiszteletre gyűlik össze – a menny kapuja. Az Istent dicsérő énekek, a Krisztus szolgái által elmondott szavak Isten eszközei arra, hogy egy népet készítsenek elő a mennyei gyülekezet magasztos istentiszteletére. (Youth’s Instructor, 1896. október 8.)
Amikor belépünk az istentisztelet helyére, viselkedjünk tisztelettudóan. Csendesen foglaljuk el helyünket. Közönséges beszédet, sugdolózást, nevetgélést ne engedjünk meg az imádkozás házában, se istentisztelet előtt, se utána.
Ha várnunk kell néhány percet az istentisztelet megkezdéséig, csendesen elmélkedve őrizzük meg az áhítat lelkületét. Szívünket emeljük fel imában Istenhez, hogy az istentisztelet áldást árasszon ránk, s a jelenlévők meggyőzésére és megtérésére vezessen. Gondoljunk arra, hogy mennyei küldöttek időznek ebben a házban. Nyugtalanságunk miatt az Istennel való érintkezés sok drága alkalmát veszítjük el, ha nem vagyunk jó hatással másokra az elmélkedés és imádkozás jó példája által.
Tegyétek kedvessé és magasztossá gyermekeitek előtt a kereszténységet, segítsétek őket, hogy tapasztalatokat szerezhessenek Jézussal! Oktassátok őket arra, hogy tanúsítsanak tiszteletet Isten háza iránt. Amikor belépnek Isten templomába, szívüket hassa át a gondolat, hogy Isten van itt jelen, ez az Ő háza. Tiszta gondolatokra és szándékra van szükségünk, hiszen ez az a hely, ahol Isten találkozik népével és megáldja követőit.
Szülők és gyermekek egyaránt fegyelmezetten és tisztelettel lépjenek be a szent hajlékba. (Bizonyságtételek, V. köt., 492–493. o.)
