„Az Úr az igaz Isten. Élő Isten, és örökkévaló Király.” (Jeremiás próféta könyve 10,10)
„Jelenlétem veled megy” – ezt az ígéretet kapta Mózes a pusztai vándorlás során (Mózes II. könyve 33,14). Ezt a biztosítékot Isten jellemének csodálatos kinyilatkoztatása kísérte, amely képesítette Mózest arra, hogy egész Izráelnek kijelentse Isten jóságát, és teljes tanítást adjon a láthatatlan Király tulajdonságairól.
Mózes hosszú életének türelmes szolgálatával buzdította Izráelt, hogy állandóan isteni Uralkodójukra tekintsenek.
Milyen bizodalommal beszélt Mózes az Izráelitáknak Isten irgalmáról! Pusztai vándorlásuk alatt gyakran könyörgött Istenhez a tévelygő Izráelért, és az Úr megkímélte őket.
A próféta Isten csodálatos gondviseléséért és ígéretéért esedezett a választott nemzet számára. Legbuzgóbban azonban Isten szeretetéért könyörgött, irgalmáért az elbukott ember iránt: „Bocsásd meg, kérlek, e nép gonoszságát a Te irgalmasságod nagysága szerint, amiképpen megbocsátottál e népnek Egyiptomtól kezdve mostanáig!” (Mózes IV. könyve 14,19)
Isten kegyelmesen felelt: „Megbocsátottam a te beszéded szerint.” Ekkor az Úr megismertette Mózessel egy jövendölés formájában az Ő célját választott népének végső győzelmével kapcsolatban. Kijelentette: „Oly bizonyos, mint ahogy élek, hogy betelik a föld az Úr dicsőségével.” (Mózes IV. könyve 14,21) Isten dicsősége az Ő jelleme, gyengéd könyörületessége és szeretete, amelyért Mózes könyörgött Izráel számára, amelyet ki kell nyilatkoztatni az egész emberiségnek. Isten kétszeresen, esküvel erősítette meg ezt az ígéretet. Amilyen biztosan él és uralkodik Isten, olyan bizonyosan nyilatkoznak meg csodái és dicsősége minden nép között. (Review and Herald, 1912. március 15.)
