„Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk.” (János apostol I. levele 3,1)
Határtalan szeretet: mi, bűnösök és elidegenedettek visszatérhetünk Istenhez, aki befogad bennünket a mennyei családba! Ezen a kedves néven szólíthatjuk Őt: „Mi Atyánk”, amely az irántunk tanúsított szeretetének, gyengéd figyelmének és hozzánk való jóságának jele és záloga. Isten Fia pedig, amikor szemléli kegyelmének örököseit, „nem szégyelli őket testvéreinek nevezni” (Zsidókhoz írt levél 2,11). Szentebb viszonyban állhatunk Istennel még az angyaloknál is, akik sohasem buktak el.
Mindaz az atyai szeretet, amely nemzedékről nemzedékre átáramlott az emberi szíveken, a gyengédség minden forrása, amely feltör az emberek lelkében, olyan, mint egy kis csermely a határtalan óceán mellett, ha összehasonlítjuk Isten végtelen, kifogyhatatlan szeretetével. Nyelv ki nem fejezheti, toll le nem írhatja! Elmélkedhetünk róla életünk minden napján, kutathatjuk a Szentírást szorgalmasan, hogy megértsük a mennyei Atya szeretetét, mégis a végtelenbe tekintünk. (Bible Echo, 1889. augusztus 15.)
Isten minden gyermekében az Ő egyszülött Fia képmását látja. Olyan szeretettel tekint ránk, amelyet emberi nyelv nem tud kifejezni. Szeretettel ölel át bennünket az Úr, és örül népének. (30. levél, 1892)
Egy hűtlen világból váltott meg minket, hogy királyi családjának tagjaivá, a mennyei Király fiaivá és leányaivá legyünk. Hív bennünket, hogy mélyebb és erősebb bizalommal higgyünk Őbenne, mint a gyermek az édesapjában. (Krisztus példázatai, 142. o.)
Isten a mi gyengéd, részvétteljes mennyei Atyánk. (1. kézirat, 1891)
