„Krisztus is szenvedett értetek, példát hagyván, hogy az Ő nyomdokait kövessétek, aki bűnt nem cselekedett, sem szájában álnokság nem találtatott.” (Péter apostol I. levele 2,21–22)
Jézus Krisztus mindenben a példaképünk. Isten gondviselése által gyermekéveit Názáretben töltötte, ahol a gonoszság áradatában állandó kísértésnek volt kitéve. Őrizetre volt szüksége, hogy tiszta és hibátlan maradjon a sok bűn közepette. Nem Krisztus választotta magának ezt a lakóhelyet. Mennyei Atyja jelölte ki számára, s jelleme itt próbáltatott meg. Jézus gyermekkorában kemény próbákon, nehézségeken és szenvedéseken ment keresztül, hogy tökéletes jellemet fejlesszen, s tökéletes példakép lehessen gyermekek, fiatalok és felnőttek számára.
Megváltónk az élete által mutatta be, hogy a tisztaság és a ragaszkodás a mennyei alapelvekhez nem függ a nehézségektől, szegénységtől és az ellenségeskedésektől. A próbákat és nélkülözéseket, amelyek miatt sok fiatal panaszkodik, Jézus zúgolódás nélkül viselte el. Éppen a próbák alatti fegyelmezésre van szüksége a fiataloknak, mert ez szilárdítja meg jellemüket, és ez teszi hasonlóvá őket Krisztushoz. Így válnak erős lelkűekké, hogy ellenálljanak a kísértéseknek. Sátán csalásai nem győzik le a fiatalokat, ha elkülönülnek azok befolyásától, akik félre akarják vezetni őket, és meg akarják rontani erkölcsüket. Istenhez imádkozva bölcsességet és kegyelmet nyernek, hogy elviseljék a szenvedéseket és a földi élet komor valóságát, s győzzenek. Az Isten iránti hűség és a lelki nyugalom csak éberség és ima által őrizhető meg. Krisztus élete a kitartó tetterő példája volt, amelyet nem gyengített el a gyalázás, gúny, nélkülözés, és semmilyen viszontagság. Olyan mértékben növekszik a bátorságunk, állhatatosságunk, kitartásunk és lelkierőnk, amilyen mértékben megőrizzük jellemünk feddhetetlenségét a csüggesztő körülmények között. (Youth’s Instructor, 1872. március)
