„Nem olyan Főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett hozzánk hasonlóan mindenekben, de anélkül, hogy bűnt követett volna el.” (Zsidókhoz írt levél 4,15)
Megváltónk eljövetele a Földre a legnagyobb esemény volt nemcsak e világ, hanem az egész világegyetem számára. Jézus eljött, hogy magára vegye emberi természetünket, s így meg legyen kísértve mindenben, ugyanúgy, mint mi, mégis a tökéletes tisztaság és folt nélküli jellem példáját mutassa be a világnak. Mivel hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenekben, képes együtt érezni velünk. Könyörül és segít a gyermekeken és fiatalokon, mert Ő is volt gyermek, ismer minden próbát és kísértést, amely a gyermekeket veszélyezteti.
Jézus szemeiben szeretet ragyogott, amely a mennyei udvarok elhagyására késztette Őt, s lejött a Földre, hogy meghaljon a bűnös emberek helyett. Nemcsak az engedelmeseken és szeretetreméltókon könyörült, hanem azokat is szerette, akik makacsok és romlottak voltak. Jézus nem változott meg, Ő „tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsidókhoz írt levél 13,8). Ma is könyörül rajtunk, szereti a tévelygőket, szeretné magához vonzani és isteni segítségében részesíteni őket. Tudja, hogy démoni hatalom küzd minden emberben az uralom elnyeréséért, azonban Jézus azért jött, hogy megtörje Sátán hatalmát, és szabadon bocsássa a foglyokat.
Krisztusban az Atya jelleme nyilatkozott meg. Amikor a gyermekek Jézusra néztek, szeméből tisztaság és jóság ragyogott feléjük. Tekintete szelídséget, alázatosságot, szeretetet és tekintélyt sugárzott. Habár minden szava, minden mozdulata és arckifejezése isteni felsőbbségét, hatalmát tükrözte, magatartását mégis alázatosság jellemezte. Egy célért jött: az elvesztettek megmentéséért. (Youth’s Instructor, 1892. június 23.)
