„És láttam másik angyalt felszállni napkeletről, akinél az élő Isten pecsétje volt, s hangosan kiáltott a négy angyalnak, mondván: Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg el nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit a homlokukon.” (Jelenések könyve 7,2–3)
Négy hatalmas angyal még mindig visszatartja a föld „négy szelét”: a rettenetes pusztítás még nem következhet be teljességében. A tengeri és szárazföldi szerencsétlenségek, halálesetek egyre gyarapodnak. A szörnyű viharok, áradások, földrengések és tűzvészek halálos küzdelemre késztetik a nemzeteket, azonban az angyalok nem engedik elszabadulni a négy szelet, így Sátán nem gyakorolhatja pusztító hatalmát, amíg elpecsételik Isten szolgáit a homlokukon. (Review and Herald, 1877. június 7.)
Angyalok tartják vissza azokat szeleket, melyeket egy mérges, kitörni akaró ló jelképez, aki az egész földön végigvágtázva rombolást és halált hagy maga után.
Hatalmas küzdelem előtt állunk, közeledünk a mindenható Isten nagy napjának viadala felé. Amit eddig visszatartottak, azt most szabadon engedik, s a kegyelem angyala kibontja szárnyait, hogy eltávozzon és átadja a világot Sátán uralmának. A föld fejedelmei és hatalmasságai keserű lázadást indítanak a menny Istene ellen, gyűlölettel telve azok iránt, akik a Teremtőt szolgálják. Nemsokára megvívják a jó és gonosz közötti utolsó küzdelmet, a Föld lesz a csatatér, az utolsó harc és a végső győzelem színtere. (Review and Herald, 1902. május 13.)
Miközben a „négy szél” fújni kezdett, Jézus irgalmasan tekintett a maradékra, amely még nem volt elpecsételve. Felemelte kezét az Atya felé, és könyörgött az emberekért, hiszen a vérét ontotta értük. Ekkor arra kapott megbízatást a négy angyal, hogy tartsa vissza a négy szelet, amíg Isten szolgáit el nem pecsételik a homlokukon, az élő Isten pecsétjével. (Early Writings, 38. o.)
