„Felöltötte az igazságot, mint egy mellvértet, és a szabadítás sisakja van fején, felöltözte a bosszúállás ruháit, mint egy köpenyt, s körülvette magát búsulással, mint egy palásttal.” (Ésaiás próféta könyve 59,17)
Értsük jól a megtérésre vonatkozó fogalmakat! Gyakran hallottuk a szószékről, hogy „Új szívet kell nyernetek!”, s ez talán megzavart bennünket. Előfordulhat, hogy valaki nem érti a megváltás tervét, a tévelyeg a tévtanítások miatt, melyeket néhány lelkész tanított azzal a változással kapcsolatban, amely a megtéréskor végbemegy az emberben. Vannak, akik éveken át szomorúságban éltek, annak bizonyítékára várva, hogy Isten elfogadta őket. Örömet találtak Isten népe társaságában, azonban nem vallják magukénak Krisztust, mert attól félnek, hogy elbizakodottság lenne részükről, ha Isten gyermekeinek tartanák magukat. Arra a különleges változásra várnak, amelyről elhitették velük, hogy együtt jár a megtéréssel.
Isten azonban már akkor elfogadott bennünket, amikor belefáradtunk a bűnbe, elvesztettük a világi élvezetek iránti vágyunkat, és elhatároztuk, hogy komolyan keressük Istent. De aki nem értette meg a megváltás tervének egyszerűségét, sok kiváltságot elveszített, amelyet elnyerhetett volna, ha elhiszi, hogy Isten már akkor elfogadta, amikor először tért Őhozzá.
Mások még veszélyesebb tévedésbe esnek: az érzelmeik kormányozzák őket, vonzódnak az igazság iránt, és ezt az érzelmi fellángolást bizonyítéknak tekintik arra, hogy megtértek és Isten elfogadta őket. Azonban életük alapelvei nem változtak meg. Az isteni kegyelem szívünkön végzett munkájának bizonyítéka nem az érzelmeinkben rejlik, hanem az átalakult életünkben. (Evangelizálás, 286–287. o.)
