„Szeretett testvéreim, álljatok szilárdan, megingathatatlanul, munkálkodván az Úr dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (Korinthusi I. levél 15,58)
Akik tisztelik Istent és ragaszkodnak az igazság tisztaságához, sokféle próbával szembesülnek – mint Megváltónk a kísértések pusztájában. A gyenge jellemű emberek, akiknek nincs bátorságuk a rossz kárhoztatására, hanem hallgatnak, amikor szükség lenne a befolyásukra és kiállhatnának az igazság mellett, talán sok szívfájdalmat elkerülnek és sok bonyodalomtól megmenekülnek, azonban nagyon gazdag jutalmat veszítenek el, s a saját lelküket is elveszíthetik.
Ha Istennel összhangban élve és benne bízva erőt nyerünk, hogy ellenálljunk a gonosznak és kiálljunk az igazság mellett, mindig heves küzdelemben lesz részünk, s gyakran szinte egyedül maradunk, azonban drága győzelmeket vívunk ki, ha Istenre támaszkodunk. Az Ő kegyelme lesz az erőnk. Erkölcsi érzékünk tiszta és érzékeny lesz. Erkölcsi erőnkkel képesek leszünk ellenállni a gonosz befolyásnak, így Mózeshez hasonlóan feddhetetlenek lehetünk. (Review and Herald, 1873. július 29.)
Isten munkájának rendíthetetlen végzése erkölcsi bátorságot kíván. Nem adhatunk helyet az önszeretetnek, önző elgondolásoknak, becsvágynak, kényelemszeretetnek, vagy azon óhajunknak, hogy elkerüljük a keresztet. Vajon Jézus Krisztus hangjának engedelmeskedünk-e, vagy a gonosz hízelgő hangjára hallgatunk, és végzetes álomba merülünk az örökkévalóság közvetlen közelében? (Review and Herald, 1893. február 17.)
Megváltónk szeretné megmenteni a fiatalokat. Arra vár, hogy megkoronázhassa őket az élet koronájával, és hallja hangjukat, amikor csatlakoznak a győzelmi énekhez, amely felhangzik majd a mennyei udvarokban, dicsőítve Istent. (Review and Herald, 1884. augusztus 26.)
