„Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem, vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba!” (43. zsoltár 3)
Ezekben a veszedelmes napokban nagyon vigyázzunk, hogy meg ne vessük a világosság sugarait, amelyeket a mennyből küld hozzánk irgalmas Teremtőnk, mert ezek által ismerhetjük fel az ellenség csalásait. Minden pillanatban szükségünk van a menny világosságára, hogy különbséget tudjunk tenni a szent és a közönséges között, az örökkévaló és a mulandó között. Magunkra maradva megbotlunk minden lépésnél, és a világhoz fogunk alkalmazkodni, hogy elkerüljük az önmegtagadást. Így nem látjuk meg a szüntelen vigyázás és ima szükségességét, azért Sátán könnyen foglyul ejt bennünket. Sokan vannak ebben a helyzetben, mert visszautasították a világosságot, amelyet Isten küldött számukra, ezért nem tudják, mikor botlanak meg.
Harcoljuk meg bátran az Úr harcait! Kitartóan küzdjünk azért, hogy felismerjük és legyőzzük a kísértéseket és minden gonoszságot. Tudatosítsuk, hogy Isten lát bennünket, és hűséget kíván tőlünk. Mint hűséges őrszemek, őrizzük szívünk ajtaját, hogy Sátán ne hatolhasson át rajta, a világosság angyalának álcázva magát.
A fehér ruhákba öltözött megváltottak, aki körülveszik Isten trónját, nem azok lesznek, akik jobban szeretik a különféle kedvteléseket, mint Istent, sem azok, akik inkább sodródnak az árral, semmint hogy szembeszálljanak az ellenségeskedés hullámaival. Mindazoknak, akik tiszták és romlatlanok maradnak a korunkban uralkodó lelkület és befolyás közepette, heves harcot kell vívniuk, próbákkal és nehézségekkel szembesülnek. Megtisztítják jellemüket: megmossák és megfehérítik ruháikat a Bárány vérében (Jelenések könyve 7,14). Ők éneklik majd a győzelem énekét a dicsőség országában. (Review and Herald, 1833. október 16.)
