„Ezeket a dolgokat beszéltem néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lesz, de bízzatok, én meggyőztem a világot.” (János evangéliuma 16,33)
Amikor Jézus megaláztatásának utolsó jelenetei közeledtek, amikor a legnagyobb szomorúság nehezedett lelkére, így szólt tanítványaihoz: „Jön e világ fejedelme, de énbennem nincsen semmije.” „E világ fejedelme megítéltetett.” „Most fog kivettetni e világ fejedelme.” (János evangéliuma 14,30; 16,11; 12,31) Jézus Krisztus prófétai szemmel előre látta mindazt, ami az Ő utolsó nagy küzdelme folyamán játszódik le. Tudta, hogy amikor így kiált majd: „Elvégeztetett!”, az egész mennyet öröm járja át. Hallotta a zenét és a győzelmi kiáltásokat a mennyei udvarokban. Tudta, hogy Sátán birodalma felett megszólal a lélekharang, és Jézus Krisztus nevét fogják hirdetni az egész világegyetemben.
Jézus örült, hogy többet tehetett követőiért, mint amit kérhetnénk vagy elgondolhatnánk. Bizonyossággal beszélt, tudva, hogy mindenható rendelet jelent meg a világ teremtése előtt. Tudta, hogy a Szentlélek mindenhatóságával felfegyverzett igazság győzni fog a gonosz elleni harcban. Tudta, hogy Őbenne bízó követőinek élete hasonló lesz az övéhez. Életük szakadatlan győzelmek sorozata lesz, amelyet itt, e földön talán nem látnak ilyennek, azonban Isten országában majd felismerik. (…)
„E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én meggyőztem a világot.” Krisztus nem vallott kudarcot, és nem csüggedt el. Követőinek az övéhez hasonló, szilárd hitre van szükségük, és ezt kell kinyilvánítaniuk. (…) Habár látszólag lehetetlen, mégis előrehaladnak útjukon Jézus Krisztus kegyelme által. (…) Erőre van szükségük, hogy ellenálljanak a gonosznak, olyan erőre, amelyet semmiféle földi hatalom, sem halál, sem a gonosz nem tud uralma alá hajtani – amely képesíti őket arra, hogy Krisztushoz hasonlóan ők is győzzenek. (Jézus élete, 679–680. o.)
Sátán retteg és menekül még a leggyengébb lélek elől is, aki az Ő hatalmas nevében talál menedéket.
