„Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan, egymást különbeknek tartván magatoknál.” (Filippi levél 2,3)
Ha versengés és mások bírálása nélkül végzed a munkádat, akkor szabadság, világosság és erő kíséri, amely befolyást ad annak az intézménynek és vállalkozásnak, amellyel kapcsolatban állsz.
Gondolj arra, hogy sohasem vagy a jó helyen, amikor megengeded magadnak, hogy ingerült legyél, és mindenkit helyre akarsz igazítani. Ha engedsz a kísértésnek, hogy másokat bírálj, nyilvánvalóvá tedd hibáikat és lerombold azt, amit tesznek, akkor biztos lehetsz abban, hogy te is hibázol, s így nem megfelelően végzed el a feladatodat.
Mindenkinek, aki felelős tisztséget visel vagy tagja a gyülekezetnek, Isten Igéjének tanításaival összhangban kell dolgoznia. Fáradhatatlan éberséggel, buzgó imával, krisztusi szavakkal és tettekkel mutathatjuk be a világnak, hogy Isten kívánsága szerint milyennek kell lennie az Ő gyülekezetének.
Jézus Krisztus megalázta magát, hogy az emberiség élére álljon, szembeszálljon a kísértésekkel, elviselje a próbákat, amelyeket az embereknek is el kellett viselniük.
Ő lett a mi Bíránk. Mennyei Atyánk nem bíró, és az angyalok sem. Jézus Krisztus fog megítélni bennünket, aki emberi természetet vett magára, és tökéletes életet élt ezen a világon. Egyedül Ő lehet a bíránk. Senki nem kapott közülünk megbízást arra, hogy ítélkezzen mások felett. Amit tehetünk és tennünk kell, az, hogy fegyelmezzük saját magunkat.
Krisztus jellemére van szükségünk. Bárcsak az Úr segítene minket, hogy meghaljunk a bűnnek és újjászülessünk, hogy Krisztus élhessen bennünk mint élő, tevékeny alapelv – olyan erő, amely szentségben őriz meg bennünket. (Special Testimonies, Series B, No. 4, 19–23. o.)
