„Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét, mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata. Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.” (30. zsoltár 5–6)
Ha törölnénk az ígéreteket Isten Igéjéből, az olyan volna, mintha eltűnne a Nap az égről. Akkor semmi sem örvendeztetne meg bennünket. Isten azért helyezte ígéreteit az Ő Igéjébe, hogy hitre vezéreljen bennünket. Ezekben az ígéretekben fellebbenti az örökkévalóság függönyét, hogy valamelyest fogalmat alkothassunk az „igen-igen nagy és örök dicsőségről”, amely a győzőkre vár. Nyugodjunk meg Istenben, dicsérjük Őt, hogy ilyen dicső kijelentést ad céljairól.
Isten egész utunk mentén elhintette az ígéretek virágait, hogy felderítsenek bennünket zarándoklásunk során. Azonban sokan nem akarják összegyűjteni ezeket a virágokat, hanem inkább a tövist és bogáncsot választják. Minden lépésüknél sírnak és szomorkodnak, pedig örülhetnének az Úrban, hogy kellemessé tette a menny felé vezető utat.
Isten ígéreteiben vigaszt, reményt és örömet találunk, mivel a Mindenható szavait szólják hozzánk. Hogy igazán értékelni tudjuk Isten ígéreteit, gondosan kell tanulmányoznunk és részletesen meg kell vizsgálnunk őket. Mennyi öröm volna az életünkben, és milyen jó irányba fejlődhetne a jellemünk, ha szívünkbe fogadnánk Teremtőnk ígéreteit. A fölfelé vezető úton haladva beszéljünk azokról az áldásokról, amelyek ránk áradnak. Amikor a mennyei hajlékokra gondolunk, melyeket Krisztus készített az Őt szeretőknek, elfeledjük csekély bosszúságainkat, amelyekkel napról napra találkozunk. Úgy érezzük, hogy a menny levegőjét lélegezzük be, lecsendesülünk és megvigasztalódunk. Istent úgy tisztelhetjük, ha jobban beleszőjük Őt és a mennyet mindennapi életünkbe. (Youth’s Instructor, 1902. január 23.)
Isten csalhatatlan ígéretei tökéletes békességben őrzik meg a szívünket. (27. levél, 1886)
