„Boldogok azok, akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az élet fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” (Jelenések könyve 22,15)
A ránk váró küzdelmek közepette egyedüli biztonságunk, hogy egyek legyünk Krisztussal Istenben. Törekedjünk arra, hogy bemehessünk a szoros kapun! Azonban ezen a kapun kétkedőket nem bocsáthatnak be. Most kell harcolnunk az örök életünkért olyan komolysággal, amely arányban áll a ránk váró jutalom értékével. Nem pénz, földi vagyon és tisztség, hanem a krisztusi jellem birtoklása nyitja meg Éden kapuit. Nem méltóság és nem szellemi képességek által nyerhetjük el a halhatatlanság koronáját. Csak a szelídek és alázatosak ajándéka ez, akik Istent tették mindenükké.
Egyedül a Mindenható teremtheti újjá az embert, Ő változtathatja világossággá a sötétséget, szeretetté az ellenségeskedést, szentséggé a tisztátalanságot. Isten a mi beleegyezésünkkel teljessé teszi életünket Krisztusban, és tökéletessé formálja jellemünket.
Micsoda tisztelet illeti Jézus Krisztust! Minden kényszer és erőszak alkalmazása nélkül beolvasztja az ember akaratát Isten akaratába. Ez a tudományok tudománya, mert általa hatalmas változás megy végbe gondolkodásunkban és jellemünkben – amelynek meg kell valósulnia mindazok életében, akik be akarnak lépni Isten városának kapuin. (155. levél, 1902)
Isten parancsolatának megtartói halhatatlanságuknak örvendezhetnek majd az élet fája alatt, s a bűntelen világok lakói végtelen korszakokon át láthatják a gyönyörű Édenkertet, a teremtés tökéletes művének mintáját, amelyet nem érintett a bűn átka – amilyenné az egész Föld lehetett volna, ha az ember engedelmessége által megvalósítja a Teremtő dicső tervét. (Pátriárkák és próféták, 62. o.)
