„Eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz Bíró ama napon, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az Ő megjelenését.” (Timótheusnak írt II. levél 4,8)
Mielőtt belépnek Isten városába, a Megváltó megajándékozza követőit a győzelem jelvényeivel. A ragyogó sorokban álló megváltottak körülveszik királyukat, akinek alakja magasan kiemelkedik a szentek és angyalok fölé. Látják jóságos arcát, s pillantása szeretetet sugároz feléjük. Az üdvözültek megszámlálhatatlan seregében minden szem Jézus Krisztusra tekint: most mindnyájan láthatják a Megváltó dicsőségét, akinek a földön járva „oly rút és nem emberi volt ábrázata, és alakja sem ember fiáé volt” (Ésaiás könyve 52,14). A győzőket Ő maga koronázza meg a dicsőség fejdíszével. A koronán mindenki saját neve szerepel, ezzel a felirattal: „Szentség az Úrnak”. A megváltottak kezében győzelmi pálmaág és ragyogó arany hárfa lesz, s amikor a vezető angyal megadja a hangot, mindenki örömmel játszik hangszerén, és édes zene dallamos hangjai csendülnek fel. Kimondhatatlan elragadtatás tölt be minden szívet, és minden hang hálás dicséretet zeng: „Annak, aki szeretett minket és megmosott minket bűneinkből az Ő vérével, s tett minket királyokká és papokká az Ő Istenének és Atyjának, annak legyen dicsőség és hatalom mindörökkön örökké!” (Jelenések könyve 1,5–6)
Milyen kimondhatatlan öröm lesz, amikor meglátjuk Jézust, akit szerettünk! Meglátjuk Őt dicsőségében, aki annyira szeret bennünket, hogy önmagát adta értünk. Áldólag terjeszti felénk kezeit, amelyeket egykor átszegeztek a mi megváltásunkért. (The Signs of the Times, 1882. november 2.)
Akik Isten kezébe teszik életüket, meglátják a Királyt az Ő szépségében. Látják majd csodálatos dicsőségét, s arany hárfáikat kezükbe véve elragadó zenével és énekkel töltik be a mennyet a Bárány dicséretére. (Review and Herald, 1905. június 15.)
