„És valóban, ha eszükbe jutott volna az, amelyből kijöttek, lett volna idejük a visszatérésre, így azonban jobb ország után vágyódnak, tudniillik a mennyei után, azért nem szégyelli őket Isten, hogy Istenüknek nevezzék, mert készített nekik várost.” (Zsidókhoz írt levél 11,15–16)
Attól félve, hogy mennyei örökségünk túlságosan „anyagi”-nak látszhat, sokan megfoghatatlanná, túlzóan „lelkivé” tették azokat az igazságokat, amelyek alapján a mennyet otthonunknak tekintjük. Jézus Krisztus megígérte tanítványainak, hogy helyet készít számukra Atyja házában. Akik elfogadják Isten Igéjének tanításait, nem lesznek tudatlanságban mennyei otthonuk felől: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve el sem gondolt, amit Isten készített az Őt szeretőknek.” (Korinthusi I. levél 2,9) Emberi nyelv nem képes leírni az igazak jutalmát. Csak azok fogják megtudni, hogy milyen, akik láthatják majd. Véges értelem nem foghatja fel Isten Paradicsomának dicsőségét.
A Szentírás a megváltottak örökségét „ország”-nak nevezi, ahol a mennyei Pásztor élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az élet fája minden hónapban megtermi gyümölcsét, és levelei a népek gyógyulását szolgálják. Ott a folyamok olyan tiszták, mint a kristály, és a partjaikat szegélyező csodálatos fák között vezető ösvények az Úr megváltottai számára készültek. (A nagy küzdelem – Korszakok nyomában, 674–675. o.)
A zöldellő fű sohasem hervad el. Rózsa, liliom és megszámlálhatatlanul sokféle virág nyílik, s nem hervad el soha, nem veszíti el szépségét és illatát.
Az oroszlán, amelytől most rettegünk, ott együtt fekszik majd a báránnyal, mert az új Földön minden békében és összhangban lesz egymással. (Youth’s Instructor, 1852. október)
Az új Földön nem lesznek hideg szelek, kellemetlen időváltozások, s ott mindig kellemes és egészséges légkör vesz majd körül bennünket. (Napló, 1859. március 24.)
