„Boldogok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak.” (Jelenések könyve 19,9)
Az Ó- és az Újszövetség egyaránt a házassági kapcsolattal ábrázolja jelképesen a Jézus Krisztus és népe közötti gyengéd és szent egységet. Jézus számára a menyegzői ünnepségek öröme előremutat annak a napnak a kimondhatatlan boldogságára, amikor Ő hazaviszi „menyasszonyát” az Atya házához, és a megváltottak a Megváltóval együtt leülnek a Bárány menyegzői vacsorájához. Így szól: „Amiképpen a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örvendez neked a te Istened.” „Nem neveznek többé téged elhagyottnak, hanem az én gyönyörűségemnek fognak hívni, mert az Úr gyönyörködik benned.” (Ésaiás könyve 62,4–5) „Örvend terajtad örömmel, hallgat az Ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.” (Sofóniás könyve 3,17) Amikor János apostol látomást kapott a mennyről, így írt: „Hallottam mintegy sokaságnak szavát, és mintegy sok vizek zúgását, s mintegy erős mennydörgés szavát, mondván: Alleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és örvendezzünk, s adjunk dicsőséget neki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az Ő felesége elkészítette magát. (…) Boldogok, akik a Bárány menyegzőjére hivatalosak.” (Jelenések könyve 19,6–9)
Jézus mindenkiben olyan lelket látott, akinek át kell adnia az Ő országába hívó üzenetet. (Jézus élete, 151. o.)
Miután Jézus elnyerte az országot, eljön dicsőségben mint királyok Királya és uraknak Ura, hogy megszabadítsa népét. Megváltottai „leülnek majd Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal” Isten országában az Ő asztalához, hogy részt vegyenek a Bárány menyegzőjén. (A nagy küzdelem – Korszakok nyomában, 427. o.)
