„Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre.” (Korinthusi I. levél 13,12)
Amikor majd eltűnik a fátyol, és meglátjuk a szépségnek azt a világát, amelyből most csak halvány fénysugarakat tudunk felfogni, amikor meglátjuk az egek dicsőségét, amelyet most csak látcsövön át vizsgálhatunk, s amikor a bűn rozsdája eltűnik, és az egész Föld a mi Urunk Istenünk szépségében tündököl, akkor hatalmas terület nyílik meg előttünk a tanulmányozásra! (…) Minden teremtett dologban Isten kézírását fedezhetjük fel.
Földön, tengeren és égen a gonosznak nyoma sem marad. A megváltottak előtt megnyílik a történelem hatalmas tere és leírhatatlan gazdagsága. A tanuló e földi életben Isten Igéjét tanulmányozva áttekintést kap a történelem eseményeiről, és fontos ismereteket szerezhet azokról az alapelvekről, amelyek az emberi történelem eseményeit irányítják. Látása azonban még mindig homályos, és ismerete tökéletlen. Akkor lát majd tisztán mindent, amikor az örökkévalóság fényében áll. (…)
A látható és a láthatatlan világ közötti fátyol eltűnik, és csodák tárulnak fel. (…)
Mindazok, akik önzetlen lelkülettel dolgoztak, láthatják majd munkájuk gyümölcsét. Feltárul, milyen eredménye volt, ha ragaszkodtunk a helyes alapelvekhez, és minden nemes cselekedet következménye nyilvánvalóvá válik. (…) Most még keveset láthat meg a világ legnemesebb munkáinak gyümölcséből a szorgalmas, hűséges munkás. Mielőtt a szülők és tanítók utolsó álmukra térnek, úgy láthatják, hogy munkájuk hiábavaló volt. Nem tudják, hogy hűségük az áldások forrásait nyitotta meg, amelyek folyama sohasem apad el, és hatásuk megsokszorozódik. (…) Az eljövendő világban mindezek világossá válnak előttünk. (Nevelés, 303–306. o.)
