„Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok, mert az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját.” (Máté evangéliuma 18,10)
Amíg nem látjuk Isten gondoskodását az örökkévalóság fényében, addig nem értjük meg, hogyan gondoskodott rólunk, mit tett értünk angyalai által. A mennyei angyalok tevékenyen részt vettek az életünkben. (…) Úgy érkeztek, mint utasok, és elfogadták az emberek vendégszeretetét. Gyakran voltak vezetőik olyan utazóknak, akiket szállás nélkül ért az éj. Meghiúsították a gonosz szándékát, és elfordították csapását.
Noha a földi uralkodók nem tudják, tanácskozásaikon gyakran angyalok szóltak, s az emberek hallották felhívásukat. A tanácstermekben és törvényszékeken mennyei küldöttek védték meg az üldözöttek és elnyomottak ügyét. Megakadályoztak gaztetteket, feltartóztatták a gonoszt, amely kárt és szenvedést okozott volna Isten gyermekeinek.
Minden megváltott ember a saját életéből érti majd meg az angyalok szolgálatát. Csodálatos lesz beszélgetni azzal az angyallal, aki őrizőnk volt kezdettől fogva, aki vigyázta lépéseinket és befedezte fejünket a veszedelem napján, velünk volt a halál árnyékának völgyében, megjelölte nyugvóhelyünket, és először üdvözöl bennünket a feltámadás hajnalán. Akkor megtudhatjuk tőle az isteni közbelépés történetét, mindazt, amit Teremtőnk az emberiség érdekében tett.
Minden világossá válik, megértjük a velünk történtek okát. Ahol mi csak zűrzavar, csalódások, meghiúsult célok és tervek miatt bánkódtunk, ott nagyszerű, diadalmas célt és isteni összhangot látunk majd. (Nevelés, 304–305. o.)
