„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta.” (Jn 3:36)
Amikor a lélek aláveti magát Krisztusnak, új hatalom veszi birtokba az új szívet. Olyan változás történik, amelyet az ember maga sohasem képes véghezvinni. Természetfeletti munka ez, amely természetfeletti elemet visz az emberi természetbe. A Krisztusnak alárendelt lélek az Ő erődítménye lesz, amelyet megtart ebben a háborgó világban. Jézusnak az a szándéka, hogy az övén kívül semmilyen hatalmat ne ismerjünk el. A mennyei erő által így birtokba vett lélek ellen tud állni Sátán ostromának. (The Desire of Ages, 324.)
Krisztus kész arra, hogy minden mennyei segítséget megadjon nekünk. Ismeri az embert érő összes kísértést, és az emberek képességeit. Megméri az erőnket. Látja a jelent és a jövőt, elénk tárja teljesítendő kötelességeinket, és buzdít, hogy ne engedjük meg, hogy a közönséges, földi dolgok elnyeljék a mennyeiekre irányuló erőfeszítéseket. (The Youth’s Instructor, July 5, 1894.)
Kegyelmének ajándékához Krisztus által mindenki szabadon hozzájuthat. Mindenki csak a saját választása miatt veszhet el. Az Úr kihirdette igéjében azokat a feltételeket, amelyek alapján minden lélek örök életet nyerhet – engedelmesség Isten parancsolatai iránt, a Krisztusba vetett hit által. Isten a törvényével összhangban lévő jellemet választotta, és mindenki, aki eléri követelményei szintjét, bejuthat a dicsőség országába. Jézus is ezt mondja: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van.” (Jn. 3:36) (Patriarchs and Prophets, 207.)
Micsoda dicsőség övezi azt, aki minden tökéletesség középpontja, a menny Felsége, aki elesettségünk ellenére annyira szeretett minket, hogy nyelv ki sem fejezheti! Ő letette értünk királyi palástját, otthagyta a mennyei trónt és leereszkedett hozzánk, hogy istenségét emberségbe öltöztesse, hogy hozzánk hasonlóvá legyen a bűnt kivéve, hogy élete és jelleme követendő példa legyen számunkra, hogy elnyerhessük az örök élet drága ajándékát. (The Youth’s Instructor, October 20, 1886)
