„Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.” (Zsid 2:18)
Noha a legszörnyűbb kísértéseket állta ki, Krisztus nem bukott el, sem nem csüggedt. Értünk vívta meg a csatát, és meg megbotlott volna, és ha engedett volna a kísértésnek, az emberi család elveszett volna.
A Biblia szűkszavú beszámolót nyújt a Sátánnal való összecsapásról a pusztai megkísértéskor, de valójában ez egy szörnyű megpróbáltatás volt. Krisztus diadalmaskodott és kiállta a próbát értünk. Milyen kevéssé képes az ember felfogni a Krisztust érő kísértés erejét! Milyen kevéssé értjük ezt a megpróbáltatást, melyen az elveszett világ sorsa függött! A világ Megváltója nem test és vér ellen hadakozott, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Az egész menny érdeklődéssel figyelte ezt az összecsapást, és micsoda öröm volt a mennyben, amikor diadalmaskodott Az, akinek van hatalma, hogy győzzön és hogy megmentsen.
Micsoda esemény volt, amikor Krisztus Ádám helyére lépett és kiállta a próbát, melyben Ádám elbukott, és biztos talajra állította az embert, ahol Isten tetszésére ő maga is győzhet Jézus érdemei által, amint Jézus győzött. Az ő nevében és az ő kegyelme által az ember is győzhet, amint Krisztus győzött. Krisztusban az istenség és az emberség egyesült, és az egyetlen mód az ember számára, hogy győzzön, az, ha isteni természet részesévé lesz…Akiben Krisztus lelke van, abban az istenség és emberség egyesül. Pál apostol írja:”Azért mindenestől fogva hasonlónak kellett lenni az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap.” „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyengeségeinken, hanem aki megkísértetett mindenben hozzánk hasonlóan, anélkül, hogy vétkezett volna.” (The Youth’s Instructor, June 30, 1892.)
