„Ki a dicsőség királya? Az erős és hatalmas ÚR, a hatalmasan hadakozó ÚR.” (Zsolt 24:8)
Krisztusnak megvolt a hatalma, hogy megmentse az egész világot. Mindenkit meg akart menteni. Nem tudta elviselni a gondolatot, hogy egyetlen egy is elvesszen. Lázár sírjánál azért sírt, mert nem tudott megmenteni mindenkit, akit Sátán hatalma a halálba taszított. Váltságul adta magát sokakért, mindazokért, akik visszaszerzik majd a kiváltságot, hogy újra hűek legyenek Istenhez…Amikor Lázárt feltámasztotta a halálból, tudta, hogy ezért az életért a váltságdíjat a Kálvária keresztjén kell majd lefizetnie. Minden egyes élet megmentése a legmélyebb megalázkodást jelentette számára. Meg kellett ízlelnie a halált minden emberért.
Földi élete során Krisztus tökéletes jellemet fejlesztett és tökéletes engedelmességet tanúsított Atyja parancsolatai iránt. azzal, hogy eljött a világra emberi formában, hogy alávetette magát a törvénynek és hogy hordozta az emberek betegségeit és fájdalmait és vétkeit, ő maga nem vált bűnössé. A farizeusok előtt elmondhatta: „Kicsoda vádol engem közületek bűnnel?” A bűn egyetlen foltja sem szennyezte be őt. Isten szeplőtlen Bárányaként állt a világ előtt.
Dicső tisztaságában a világ Megváltója láthatta, hogy a betegségeket, melyektől az emberi család szenved, Isten törvényének áthágása hozta rájuk. Mindenféle szenvedést vissza tudott vezetni annak forrásához. Minden esetben előre látta azoknak szomorú és tragikus végzetét, akik nem bánták meg bűneiket. Tudta, hogy egyedül Ő képes kiszabadítani őket a mélységből, melybe belezuhantak. Egyedül Ő tudja lépteiket a helyes ösvényre terelni; egyedül az Ő tökéletessége segíthet tökéletlenségükön. Egyedül Ő takarhatja be mezítelenségüket igazsága szeplőtlen palástjával. Neki van hatalma, hogy megszabadítson. Embersége karjával átölel bennünket, míg istenségének karja a Mindenhatóságot tartja. (The Youth’s Instructor, December 29, 1898.)
