„Az ÚR lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és hatalom lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke.” (Ézs 11:2)
Amint a Szentlélek feltárja előtted az igazságot, a legértékesebb tapasztalatokat fogod kincsként gyűjteni. Egyúttal fölébred benned a vágy, hogy másoknak is szólj azokról a vigasztaló témákról, melyeket az Úr elébed tárt. Amikor emberekkel érintkezel, Krisztus jellemét vagy munkáját érintő friss gondolatokat közölsz velük Krisztusról. Szánakozó szeretetének újabb kijelentéseiben részesülsz, hogy közöld az Őt szeretőkkel, és azokkal, akik nem szeretik Őt.
„Adjatok, és nektek is adatik” (Lk. 6:38), hiszen Isten szava: „kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje, melyek folynak a Libánusról” (Én. én. 4:15). A szív, mely már megízlelte Krisztus szeretetét, egyre csak többet és többet akar inni belőle. Amint továbbadod ezt a szeretetet, magad is gazdagabb, bőségesebb mértékben fogsz részesülni belőle. A szív szakadatlan esdeklése ekkor majd ez lesz: többet kérek, Uram, belőled. A Lélek válasza pedig örökké ez: sokkal többet. Hiszen Istenünk örömét leli az adásban, mert „véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhet, feljebb, hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk” (Ef. 3:20). Jézus Krisztus az elveszett emberiség megmentéséért megüresítette magát, Isten ezért mérték nélkül adta neki a Szentlelket. Isten Krisztus követőjének ugyanúgy fogja adni a Lelket, amikor az ember egész szívét átadja, hogy Isten lakjék benne. Maga Urunk adta ki a parancsot: „Teljesedjetek be Szentlélekkel.” (Ef. 5:18) Ez a parancs egyúttal ígéret is a Szentlélekkel való beteljesedésünkre. Az Atya jónak látta, hogy Krisztusban „lakozzék az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok beteljesedve” (Kol. 2:9–10).
Isten korlátlanul kitöltötte ránk szeretetét, ahogyan a záporok is felüdítik a földet. Így szól: „Egek, harmatozzatok onnan felül, és a felhők folyjanak igazsággal, nyíljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt.” (Ésa. 45:8) … „És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért” (Jn 1:16). (Thoughts from the Mount of Blessing, 36-38.)
