„Igazságod örökké igazság, és törvényed igaz.” (Zsolt 119:142)
Isten a tévelygéssel szemben szeplőtlen dicsőségben, szépségben és tökéletességben küldte el a világra az igazságot. Sem emberek, sem ördögök nem ejthettek foltot Krisztus jellemén; de az igazi világosságnak, mely eljött a világba, hogy megvilágosítson minden embert, [olyan ellentétbe állítva a sötétséget] a sötétséget így állítva szembe a világossággal, hogy az emberek nem akarták befogadni azt… Nincs természetes ellenségeskedés a gonosz angyalok és a gonosz emberek között; mindkét csoport egyformán gonosz Isten törvényének áthágása miatt, a gonoszság pedig mindig szövetkezik Isten törvénye ellen. A bukott emberek és a bukott angyalok elkeseredett szövetségben állnak egymással…
Krisztus jellemének tisztasága és szentsége az emberi szív legrosszabb szenvedélyeit kavarta fel. Isten parancsolatai iránti tökéletes engedelmessége folytonos kárhoztatás volt az érzéki és züllött nemzedékre nézve. Szeplőtlen jelleme napvilágra hozta a világ erkölcsi sötétségének mélységét…
Azok, akik Isten fiaivá válnak, nem kerülhetik el a konfliktust a hitehagyás seregeivel… A Megváltó érdemei által Isten elfogadja a bűnös ember erőfeszítéseit, hogy megtartsa a törvényt, mely szent, igaz és jó…
Akik valóban egyesülnek Krisztussal, ugyanabban a munkában találtatnak/foglalatoskodnak majd, mint amit Krisztus végzett a földön: a törvényt naggyá és dicsőségessé teszik… Amikor az igazság hírnökei bemutatják az igazság erejét életükben és jellemükben, Sátán birodalma súlyos csapást szenved. (The Youth’s Instructor, October 11, 1894.)
Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a törvénye is. A zsoltáríró így nyilatkozik: „A Te törvényed igaz”; „minden parancsolatod igaz” (Zsolt. 119:142, 172). Pál apostol pedig kijelenti: „A törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó” (Rm. 7:12). Isten törvénye, amely Isten gondolatának és akaratának kifejezése, olyan maradandó, mint a Szerzője. (The Great Controversy, 467.)
