„Az ÚR rendelkezései helyesek, megvidámítják a szívet. Az ÚR parancsa világos, megvilágosítja a szemeket.” (Zsolt 19:9)
Csak halvány világosságunk van Isten törvényének rendkívüli mélységéhez képest… Sokan, akik azt állítják, hogy hisznek ezen utolsó napok megpróbáló igazságaiban, úgy tesznek, mintha Isten nem venne tudomást róla, hogy szent törvényének alapelveit figyelmen kívül hagyják és nem engedelmeskednek neki. A törvény Isten akaratának kifejeződése, és Isten szándéka az, hogy a törvény iránti engedelmesség
által fogadja fiaivá és leányaivá az emberek gyermekeit… Végtelen áldozatba került az, hogy Isten képmását helyre lehessen állítani az emberben, az Isten minden parancsolata iránti készséges engedelmesség által. Rendkívül nagyszerű a mi üdvösségünk, melyről bőségesen gondoskodott Isten Krisztus igazságossága által, hogy mi tökéletesek és épek legyünk, minden fogyatkozás nélkül… Ha az ember megtartja Isten törvényét Krisztusba vetett hit által, a menny kincse az övé lesz. (The Review and Herald, February 4, 1890.)
Nyissátok meg értelmeteket, és lássátok Isten törvényének szépséges összhangját a természetben, és csodálattal, tisztelettel adózzatok Teremtőtöknek, menny és föld Legfőbb Uralkodójának. Lássátok meg Őt a hit szemein keresztül, amint szeretetével körülvesz titeket… Jézusba vetett hitetek erőt ad céljaitokhoz, és következetessé teszi jellemeteket. Életetek minden boldogsága, békéje, öröme és sikere az Istenbe vetett őszinte, bizakodó hittől függ. Ez a hit az Isten parancsolatai iránti igaz engedelmességre vezet. Istenismeretetek és istenhitetek a legerősebb visszatartó erő a gonoszság cselekvésétől, és a legerősebb késztető erő a jóra. Higgyetek Jézusban, aki megbocsátja bűneiteket és azt akarja, hogy boldogan éljetek a mennyei hajlékokban, melyeket elkészített nektek. Azt akarja, hogy a jelenlétében éljetek; hogy elnyerjétek az örök életet és a dicsőség koronáját. (The Youth’s Instructor, January 5, 1887.)
Isten parancsolatainak megtartásában nagy jutalom rejlik, már ebben az életben is. Lelkiismeretünk nem vádol. Szívünk nem ellenségeskedik Istennel, hanem békességünk van Vele. (The Signs of the Times, September 22, 1898.)
