„Akkor megparancsolta nekünk az ÚR, hogy tartsuk meg mindezt a rendelkezést, hogy féljük az URat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen egész életünkben, s életben tartson minket az ÚR, ahogy ez máig is van.” (5 Móz 6:24)
Amikor a fiatalok kimennek a világba, és ott szembetalálják magukat a kísértésekkel – a pénzszerzés utáni hajsza, a szórakozás, a kicsapongás, a külsőségek, a luxus és a különböző szélsőségek, a csalások, a szélhámosság, a rablás és a romlás kísértésével –, vajon milyen tanításokkal fognak találkozni?
A spiritizmus azt állítja, hogy az emberek bukott félistenek, „mindenki önmagát fogja megítélni”, „a valódi tudás az embert minden törvény fölé emeli”, „tulajdonképpen minden elkövetett bűn ártatlan”, „minden jó” és „Isten nem kárhoztat”. A legaljasabb emberekről úgy tartják, hogy a mennyben vannak és ráadásul igen magas pozícióban… Tömegekkel hitetik el, hogy a vágy a legnagyobb törvény, ez ad engedélyt a szabadságra, és az ember kizárólag önmagáért felelős.
Ha már az élet kezdetén ilyen tanítást kapnak a fiatalok, amikor ösztöneik a legerősebbek, és amikor leginkább szükségük lenne az önmegtartóztatásra és a tisztaságra, honnan várhatjuk, hogy az erény elvei megvédjék őket? … Ugyanakkor, az anarchia alattomosan el akar söpörni az útból minden törvényt, nem csak az isteni, de az emberi szabályokat is…
Ilyen hatásokkal kell szembenéznie a fiataloknak manapság. Ahhoz, hogy ebben a zűrzavarban szilárdan megálljanak, most kell megalapozniuk jellemüket. A jellemépítés mintája minden generációban és minden tájon ugyanaz volt. Az isteni törvény: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat” (Lk 10:27) az a nagy alapelv, amely megnyilvánult Megváltónk jellemében és életében, és ez az egyetlen biztos alap és iránymutató számunkra is…
Ez az egyetlen biztosítéka az egyén becsületének, az otthon tisztaságának, a társadalom jólétének és a nemzet stabilitásának egyaránt. Az élet nehézségei, veszélyei, egymásnak ellentmondó követelései közepette az egyetlen biztonságos és biztos szabályunk az, ha megtesszük, amit Isten mond. (Education, 227-229.)
