„Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy joguk legyen az élet fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” (Jel 22:14)
Az élvezethajhászó ember érzései a mennyei dolgokról a földiekre irányulnak. Az örökkévalóság dicsőségét alárendeli a jelen múló érdekeinek. A földi gazdagság megszerzésének vágya elrejti szemei elől a mennyei kincset. Az eljövendő élet kívánalmait figyelmen kívül hagyja, és e földi érdekei uralják.
Krisztus nemesebb világot állít elénk. Bemutatja, milyen előnyei vannak az alapokkal bíró város polgárának lenni, melynek építője és alkotója Isten. Az végtelenség küszöbéhez visz minket, megmutatja dicsőségét, és kijelenti, hogy mindez mindenki számára elérhető, aki összhangban él Isten törvényével. A Jahve törvényének való engedelmesség által az emberiség boldog családként élhet Isten városában; azok számára azonban nincs hely, akik figyelmen kívül hagyják az Úr akaratát. Akik el akarják nyerni az örök életet, azoknak el kell fogadniuk Isten törvényét vezérelvként erre az életre, ahelyett, hogy saját törvényeiket törekednének követni… Azokat, akik az Atyával összhangban élnek, Krisztus a saját életének erényeiben részesíti. (Ellen G. White Manuscript 49, 1907.)
Úgy gondoljátok, hogy Isten parancsolatainak megtartói szomorúak lesznek és gyászolnak majd, amikor Isten Arany Városának ragyogó gyöngykapui bezáródnak mögöttük, és őket örömmel fogadják? Nem, semmiképp. Örvendezni fognak, hogy nincsenek a törvény igája alatt, hanem megtartották azt és így szabadok tőle. Joguk lesz az élet fájához, és annak gyógyító leveleihez. (The Review and Herald, June 10, 18+D2552.)
A menny Istene áldást árasztott azokra, akik megtartják parancsolatait. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1104.)
Aki itt a földön hűséges a „kevésen”, a dicsőség örök világában „sokon” fog uralkodni. (The General Conference Bulletin, October 1, 1899.)
