„Hanem olyan lesz az a szövetség, amelyet e napok után kötök Izráel házával – ezt mondja az ÚR –, hogy törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. … megbocsátom bűneiket, és vétkeikről többé nem emlékezem meg.” (Jer 31:33-34)
A kereszténység feladata a világban nem az, hogy becsmérelje Isten törvényét vagy akár a legkisebb mértékben is elvegyen annak szent méltóságából, hanem hogy a törvényt az elmébe és a szívbe írja. Amikor Isten törvénye ily módon a hívő lelkébe plántáltatik, akkor Jézus érdemei által elkezd az örök élet felé tartó ösvényen haladni.
Az evangélium akkor teljesedik be, amikor ezt a nagy célt elérjük. Az evangélium munkája korszakról korszakra az, hogy Isten követőinek szívét testvériségben egyesítse az igazságba vetett hit által, és így megvalósítsa Isten mennyei családjának rendjét és harmóniáját a földön, hogy mindnyájan méltónak találtassanak, hogy a mennyei királyi család tagjaivá váljanak. Bölcsességében és irgalmában Isten próbára tesz férfiakat és nőket, hogy lássa, engedelmeskednek-e szavának és tisztelik-e törvényét, vagy fellázadnak, mint Sátán tette…
Azzal, hogy az elbukott nemzetségnek adományozta a törvényt, Isten célja az volt, hogy az ember Jézus által felemelkedhessen és egyesülhessen Istennel, hogy a legnagyobb erkölcsi változások mutatkozzanak meg természetében és jellemében. Ennek az átalakulásnak be kell következnie, különben az ember nem lesz védett alattvaló Isten országában, mivel lázadást keltene…
E mostani életünkben tart a próba ideje. Isten angyalai figyelik a jellem fejlődését és mérlegelik erkölcsi értékét. A fő kérdés ez lesz: engedelmes vagy engedetlen az ember Isten parancsolatai iránt? Átalakult-e a bűnös e világban Krisztus érdemei által, hogy engedelmes szolga legyen, aki alkalmas arra, hogy a mennyei társadalom tagjává váljon? (The Review and Herald, July 21, 1891.)
A szívünkben lakó isteni törvény alárendeli érdekeinket a magasrendű, örökkévaló megfontolásoknak. (Testimonies For The Church 3:397.)
