„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked!” (2 Móz 20:12)
Akik igazán Krisztust akarják követni, engedniük kell, hogy ő a szívben lakozzon. Be kell mutatniuk lelkületét és jellemét otthoni életükben, és udvariasságot, kedvességet kell tanúsítaniuk azokkal szemben, akikkel kapcsolatba kerülnek. Sok gyermek van, aki vallja, hogy ismeri az igazságot, és mégsem adja meg a szüleinek járó megbecsülést és szeretetet, aki alig mutat szeretetet apja és anyja iránt, és nem arra törekszik, hogy mentesítse őket az aggodalom alól. Sokan, akik kereszténynek vallják magukat, nem tudják, mit jelent ez: „Tiszteld atyádat és anyádat!”, és következésképpen azt sem igazán tudják, mit jelent a mondat második fele: „Hogy hosszú ideig élj azon a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked.” A szívek vizsgálója tudja, hogy milyen a hozzáállásod a szüleidhez, mert ő az erkölcsi jellemet a mennyei szentély aranymérlegével méri. Ó, bánjátok meg, hogy lenézitek szüleiteket, hogy közömbösek vagytok irántuk, és hogy megvetitek Isten szent parancsolatát! (The Youth’s Instructor, June 22, 1893.)
A szülők a szeretet és a tisztelet olyan mértékére jogosultak, ami nem illet meg senki mást. Maga Isten, aki felelősséget helyezett rájuk azokért a lelkekért, akiket gondjaikra bízott, úgy rendelkezett, hogy a gyermek életének korai időszakában a szülők az Úr helyét töltsék be. Azok a gyermekek, akik elvetik, megvetik szüleik jogos tekintélyét és hatalmát, tulajdonképpen Isten tekintélyét és hatalmát vetik meg. Az ötödik parancsolat nemcsak azt követeli meg a gyermekektől, hogy adják meg szüleiknek a köteles tiszteletet és engedelmességet, hanem azt is, hogy szeressék szüleiket, legyenek hozzájuk gyengédek, könnyítsék terheiket, őrizzék és óvják meg tekintélyüket; és öreg korukban támogassák, vigasztalják őket. (Patriarchs and Prophets, 308.)
Az ötödik parancsolat teljes életükben és szüleik teljes életében kötelezi a gyermekeket. (The Youth’s Instructor, September 1, 1873.)
