„Ne ölj!” (2 Móz 20:13)
Minden igazságtalan cselekedet, amely az élet megrövidítésére irányul; a gyűlölet és a bosszúállás lelkülete, vagy bármilyen szenvedély kielégítése, ami másokat sértő tettekhez vezet vagy akárcsak a rossz kívánásához mások számára (mert: „Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind gyilkos az” I. Jn. 3:15), a szenvedők és nyomorgók önző elhanyagolása; az élvezet hajszolása vagy szükségtelen nélkülözés és az egészséget veszélyeztető, mértéktelen munka – mindez kisebb vagy nagyobb mértékben a hatodik parancsolat megszegése. (Patriarchs and Prophets, 308.)
Vannak, akik feláldozzák fizikai és erkölcsi kötelezettségeiket, úgy gondolván, hogy megtalálják a boldogságot, de közben mind a testet, mind a lelket elveszítik. Mások az étvágy természetellenes kielégítésében keresik a boldogságot, és ezt kívánatosabbnak tartják az egészségnél és az életnél. Sokan érzéki szenvedélyeik rabjai, és feláldozzák erejüket, értelmüket, és erkölcsi tartásukat a vágyak kielégítéséért. Az ilyenek idejekorán a sírba szállnak, az ítélet pedig öngyilkossággal vádolja majd őket. (The Youth’s Instructor, April 1, 1872.)
A gyűlölet és bosszúállás szelleme a Sátántól ered, ez vitte rá őt Isten Fiának megölésére. Aki rosszindulatot táplál magában, ugyanezt a szellemet melengeti, melynek halál lesz a gyümölcse. A bosszúálló gondolatban úgy rejtőzik a gonosz cselekedet, mint növény a magban. (Thoughts from the Mount of Blessing, 89.)
Isten törvénye akkor is kiterjed a féltékenységre, irigységre, gyűlöletre, rosszindulatra, bosszúvágyra és nagyravágyásra, ha ezek külső cselekedetekben nem fejeződnek ki, mivelhogy csupán az alkalom hiányzott megvalósulásokhoz, nem pedig az akarat. Ezek a bűnös érzések felsorolásra kerülnek majd, amikor „Isten minden cselekedetet megítél, minden titkos dologgal együtt.” (The Signs of the Times, January 10, 1911.)
Krisztus a megigazulás, a megszentelődés és a megváltás a benne hívőknek…Az Isten törvénye iránti szent engedelmesség tökéletes példáját tárja elénk. (The Review and Herald, February 4, 1890.)
