„Ne tanúskodj hamisan a felebarátod ellen!” (2 Móz 20:16)
A kilencedik parancsolat azt kívánja tőlünk, hogy teljes körűen tartsuk tiszteletben a pontos igazságot minden kijelentésünkkel, mely embertársunk becsületét érintheti. a nyelvet, melyet oly kevéssé fékeznek az emberek, szigorú lelkiismereti elvekkel kell megzabolázni, melyek az Isten és ember iránti szeretettörvényből fakadnak. (Letter 15, 1895.)
Bármilyen témában folytatott hamis beszéd, vagy felebarátaink megtévesztésére irányuló minden kísérlet vagy szándék benne foglaltatik ebben a parancsolatban. A hamisság nem más, mint megtévesztési szándék. Hazudni pedig ugyanúgy lehet szemünknek egy intésével, kezünknek egy mozdulatával vagy az arckifejezésünkkel, mint szavainkkal. Minden tudatos túlzás, minden jeladás vagy utalás, ami várhatóan téves vagy túlzott benyomást kelt, sőt a tényeknek megtévesztő beállítása egyaránt hazugság. Ez a parancsolat megtiltja azt is, hogy felebarátunk tekintélyét a dolgok elferdítésével vagy gonosz feltevésekkel, rágalmazással, pletykálkodással lerontsuk. Az igazság szándékos elhallgatása, ami másoknak hátrányt jelenthet, szintén a kilencedik parancsolat megszegése. (Patriarchs and Prophets, 309.)
Jézus azt tanítja, hogy a beszéd törvénye legyen a pontos valóság. … Ezek a szavak elítélik azokat a haszontalan kifejezéseket, henye töltelékszavakat, amelyek a szentségtörés határait súrolják. Elvetik a színlelő udvariaskodást, az igazságtól való eltérést, a hízelgő beszédmódot, a túlzásokat, az üzleti életben előforduló megtévesztéseket, amint ez ma a társadalmi és üzleti életben szokásos. Jézus szavai azt tanítják, hogy senkit sem nevezhetünk őszintének, becsületesnek, aki másnak igyekszik feltűnni, mint ami a valóságban, vagy akinek szavai nem fejezik ki szívének igazi érzelmeit.
Amit a keresztények tesznek, legyen átlátszó, mint a napsugár. Az igazság Istentől van; a hazugság és a hamisság ezernyi megnyilvánulása pedig az ördögtől. … Nem tudjuk az igazságot szólni, csak ha értelmünket mindenkor az irányítja, aki maga az Igazság. (Thoughts from the Mount of Blessing, 105, 106.)
