„Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.” (Gal 5:6)
Mikor az Úr elé tárod kéréseidet, azt alázatossággal kell tenned, mindenféle felsőbbrendű dicsekvéstől, önteltségtől mentesen, valósággal éhezve és szomjúhozva Isten áldásait. Krisztus mindig tudja, mit dédelgetünk szívünkben. Hitben kell hozzá folyamodnunk, hogy az Úr meghallgassa és válaszoljon imáinkra; mert „ami hitből nincs, bűn az”. A valódi hit szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. Az élő hit mindig tevékeny, munkálkodó hit. Ha a kertbe belépve azt látnánk, hogy a növényekben nincs nedvesség, a levelekből hiányzik a frissesség, nincsenek kipattanó rügyek, sem kibomló virágok és az életnek semmilyen jele nincs a szárakban és az ágakban, akkor így szólnánk: „A növények halottak. Szaggasd ki őket a kertből, mert csak elcsúfítják az ágyásokat.” Ugyanez a helyzet azokkal, akik kereszténynek vallják magukat, de hiányzik belőlük a lelkiség. Ha nincsenek meg az élettel teli vallásosság jelei, ha nem teljesítik az Úr parancsolatait, akkor nyilvánvaló, hogy nem Krisztusban vagyunk, aki az igazi szőlőtő. (The Youth’s Instructor, September 13, 1894.)
A hit és a szeretet a keresztény jellem lényegi elemei, melyeknek erővel telinek és tevékenynek kell lenniük. Akik birtokában vannak ezeknek, azok egyek Krisztussal és előmozdítják misszióját… Krisztus lábához kell ülnünk, hogy tőle folytonosan tanuljunk és a tőle kapott ajándékok segítségével végezzük a hit és szeretet cselekedeteit. Akkor magunkra vesszük Krisztus igáját, visszük az ő terhét és Ő elismer minket, mint olyanokat, akik egyek Vele; a mennyben ezt mondják akkor rólunk: „Isten munkásai vagytok”. Vajon gyermekeink és ifjúságunk fog emlékezni arra, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni? Márpedig a hitnek szeretet által munkálkodónak és a lelket megtisztító hatásúnak kell lennie. (The Youth’s Instructor, August 2, 1894.)
Nem lehet túlbecsülni az egyszerű hit és a feltétlen engedelmesség értékét. A jellem azáltal tesz szert tökéletességre, hogy egyszerű hitben követi az engedelmesség ösvényét. (Ellen G. White Manuscript 5a, 1895.)
