„Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen titeket valaki bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely emberi hagyományokon és a világ elemi tanításain alapul, és nem Krisztus szerinti.” (Kol 2:8)
A hízelgés Sátán művészete, melyet felhasználva lesben áll, hogy becsapja és elbizakodottá tegye az embert. … A hízelgés az az eledel, melyen fiataljaink közül sokan nevelkedtek; azok, akik dicsérték őket és hízelegtek nekik, azt erősítették bennük, hogy útjaik helyesek, miközben azok helytelenek voltak. A dicsérgetés, hízelgés és engedékenység jobban elősegítette értékes lelkek rossz útra tévedését, mint bármilyen más csalás, amit Sátán kiagyalt. A hízelgés része a világ elveinek, de nem része a krisztusi elveknek. A hízelgésnek köszönhetően sok szegény, gyarlósággal és gyengeséggel teli ember azt kezdi gondolni magáról, hogy eredményes, értékes, majd felfuvalkodik testies gondolkodása miatt. Megfertőződnek a gondolattal, hogy jobb képességeik vannak, mint amelyekkel ténylegesen rendelkeznek, vallási életük így kiegyensúlyozatlanná válik. Hacsak Isten gondviselésének segítségével el nem fordulnak e megtévesztő befolyásoktól és megtérvén meg nem tanulják az igaz vallás ábécéjét Krisztus iskolájában, el fogják veszíteni lelküket. Sok fiatalnak azzal hízelegnek, hogy olyan képességgel rendelkeznek, amely természetes ajándék; holott a képességet, melyről azt gondolja, hogy birtokában van, csak szorgos képzés és művelődés által lehet kifejleszteni, megtanulva Krisztustól a szelídséget és alázatosságot… Annak érdekében, hogy megértsék saját gyengeségüket, Isten megengedi, hogy ki legyenek téve az ellenség támadásainak. Megengedi, hogy rossz döntéseik következtében kudarcok érjék őket, és hogy megalázó helyzetbe kerüljenek. De amikor már gyengeségük tudatában vergődnek, nem találkoznak szigorú, éles ítélettel. …Ekkor van szükségük egy barátra, … aki türelemmel és hűséggel viszonyul hibájukhoz. … A hízelgéssel nem lehet ebből a helyzetből felemelni őket. … Sokkal inkább arra van szükségük, hogy megmutassák nekik a létre első fokát, és hogy tántorgó lábukat a fejlődést jelentő létra legalsó fokára helyezzék. … A bölcs vigasztalók segítségével veresége győzelemmé változik. (The Youth’s Instructor, May 24, 1894.)
